A kettőt fizet egyet vihet akció

A kettőt fizet egyet vihet akció

Ha a címet látva úgy érzi, ez egy szenzációs lehetőség, kérem olvassa el még egyszer! Mert utólag mindig okosabbak vagyunk. Csak lehet, hogy ez a hirtelen jött tapasztalat sokba kerül nekünk. Épp úgy, mint történetünk főszereplőjének.

Nem célom senkit pellengérre állítani, így nem fogom néven nevezni az érintett vállalkozást. Az eset ugyanis nem a konkrét szereplők, sokkal inkább a levonható tanulsága miatt fontos. Egy pénzintézeti beszállítói pozíció elnyerésében érdekelt vállalkozás keresett meg minket a közelmúltban. A státushoz működő ISO 27001-re volt szüksége, így ennek tanúsítására kért tőlünk ajánlatot. Eddig még semmi szokatlan nincs a történetben, mint ahogy, abban sem, hogy egy másik tanúsító céget is felkerestek hasonló céllal.

Két ajánlat

Nem sokkal ezután az ominózus vállalkozás ügyvezetője a versenytársunk ajánlatát fogadta el, amely minden bizonnyal némileg kedvezőbb volt a miénknél, ám a reménybeli pénzintézeti beszállítói státusszal együtt járó üzleti haszonhoz képest elhanyagolható volt az eltérés.

Két-három hét múlva megtörtént az audit, igaz, annál jóval gyorsabban, mint amihez a szakmánkban járatos kollégáink hozzászoktak.

A külső szemlélő számára nyilván kifejezett pozitívumnak tűnhet az, hogy a szóban forgó vállalat villámgyorsan túlesett a procedúrán, ám egészen más fénytörésbe kerül a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanitt egy vevői auditra is számítani kellett.
Márpedig a pénzvilág szereplői híresen/hírhedten rigorózusan világítják át a velük bármiféleképp érintkezésbe kerülő társaságokat.

Villámlátogatás

A megfelelő felkészítés és a szabályok szerint lefolytatott audit erre az esetre is tréningezi a tanúsított céget, így nem hiábavaló pepecselés! Esetünkben azonban a vállalkozásnál tett “auditnak tűnő villámlátogatás” nem volt erre alkalmas.

Itt vége. Itt a vége?

Hogy jelen írásom megszületett, ez is sejteti, hogy nem ért boldog véget a történt.

A happy end annak ellenére elmaradt, hogy néhány nap múlva a vállalkozás egy tanúsítvánnyal lett gazdagabb. Az, hogy valami nem stimmel a dologgal, az érintett pénzintézetnek tűnt fel, ezért nem fogadta el a csatolt dokumentumot.
Kiderült, hogy a tanúsítványról hiányzik az ebben a cikkünkben tárgyalt akkreditálási logó, azaz az ominózus tanúsítást végző cég nem szerepel a NAH (Nemzeti Akkreditáló Hatóság) – tárgyi témában akkreditált vállalkozásokat felsoroló – listáján.

Magyarán nem akkreditált tanúsítási folyamat történt, amivel csupán egyetlen apró probléma van: jelesül, hogy esetünkben a kapott papír az égadta egy világon semmit sem ér! A pórul járt ügyvezető a NAH-tól kért állásfoglalást a kálváriájában. A hivatal pedig megerősítette a fenti megállapításokat. A tanúsító nem tájékoztatta ügyfelét, hogy tanúsítványáról hiányozni fog az akkreditálási logó…

Még egyszer, elölről

Mivel a szóban forgó gazdasági társaságot nagyon motiválta az a bizonyos pénzintézeti beszállítói státus, elölről kezdték az egész folyamatot.

A vállalkozás visszalépett a startkőre, újra ajánlatot kért és kapott tőlünk, majd annak rendje és módja szerint szabályosan végigjárta a tanúsítás minden lépését.
A valódi audit végén ügyfelünk a pénzéért egy valós piaci értékkel bíró tanúsítási oklevelet vehetett át.

Mi ebből a tanulság?

A történetből levonható konzekvencia az, hogy ha hasonló helyzetben nem vagyunk biztosak a tanúsító cég jogosultságát illetően, tájékozódjunk a NAH honlapján. Jelentős anyagi ráfordítást, illetve – amennyiben utólag, jogi úton kívánunk érvényt szerezni igazunknak – számottevő időt és bosszúságot takaríthatunk meg magunknak. Mert csak első pillantásra tűnik jó szlogennek, hogy “Kettőt fizet, egyet vihet!”

TUDÁSKÖZPONT
Magyar

NÉZZE MEG LEGÚJABB MINŐSÍTÉSÜNKET
ÉS LEGYEN TÖBB BEVÉTELE!
MEGNÉZEM!
close-link