Az akkreditált tanúsító szervezetekről a réven át a vámig

akkreditált tanúsító szervezet

Egy irányítási rendszer – legyen az bármilyen – bevezetése költséges és időigényes folyamat. Mégis, sokan vannak, akiknek az alapár csaknem duplájába kerül a cél elérése. A jelenség nem újkeletű, hiszen mindig akadnak, akik néhány tízezer forint megtakarításért milliós bevételt kockáztatnak. És hogy ez nem csak egy ütős nyitómondat, azt a GINOP Plusz 1.2.3-21 pályázat kapcsán feltámadt felfokozott érdeklődés is igazolja. Szabó Mirtillel, a Magyar Minőség Társaság elnökével beszélgettünk arról, hogy mennyiben különbözik másoktól és miért került többe az akkreditált tanúsító szervezetek szolgáltatása?

– Hetek óta a pályázaton indulni kívánó cégek kötik le a tanúsító szervezetek – így saját vállalkozásom, a CertUnion Kft. – energiájának nagy részét. De nem mondhatom, hogy ez meglepetésként ért bennünket, hiszen számos pályázat esetében ez a forgatókönyv – ad összegzést a közelmúltról Szabó Mirtill.

Szigorúan ellenőrzött vállalkozások

Annyiban azonban más ez a mostani helyzet, mondja az MMT elnöke, hogy a közelmúltban a pályázati feltételeket megváltoztatta a kiíró. Eszerint a korábbiakkal ellentétben a megszerezhető plusz pontok (egy tanúsított szabvány esetében 5, kettő esetében plusz 10 pont) csak akkor járnak, ha az ISO 9001 és/vagy az ISO 14001 működtetését a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) által akkreditált tanúsító szervezet tanúsítja. 

Nyilván ez a szigorítás érinti azon szervezeteket is, amelyek akkreditációjukat nem Magyarországon, hanem anyacégükön keresztül biztosítják. Ezzel kapcsolatban a magyar minőségügyi civil szakmai szervezetek a diszkrimináció elkerülése érdekében közösen felülvizsgálatot/állásfoglalást kértek. Szabó Mirtill bízik abban, hogy a pályázat kiírója részéről hamarosan pont kerülhet a bürokratikus ügy végére. A kiíró szándékairól azonban egyelőre senkinek nincs információja. 

Sokba kerül, mégsem ér pontot

A szigorítás nagy vesztesei azonban azok a “tanúsító” szervezetek, amelyek nem rendelkeznek megfelelő akkreditációval és különösen azok a vállalkozások, amelyek velük tanúsíttatták működő irányítási rendszereiket. 

A NAH akkreditált tanúsító szervezeteket felsoroló listán nem szereplő szervezetek tanúsítási okiratai ugyanis nem érnek pluszpontot!

Ám ezek megszerzése is jelentős pénzbe kerül. Még akkor is, ha hatékonyságuk – mint ahogy látható – a pályázat szempontjából a nullához konvergál.

A beszélgetés ezen pontján jutunk el oda, hogy tulajdonképpen megnézzük, mi különbözteti meg az akkreditált és nem akkreditált tanúsító szervezeteket egymástól? A válasz röviden: sok-sok idő és rengeteg pénz! 

Az egyik “olcsó”, a másik hasznos

A tanúsító szervezetekre is vonatkozik egy szabvány, amely arra hivatott, hogy ezek működését egységessé és szabályszerűvé tegye a világ minden pontján. Az ennek való megfelelést rendszeres időközönként ellenőrzi az adott ország nemzeti akkreditáló szervezete. A hosszú procedúra során a dokumentáció hiánytalanságát éppúgy értékelik, mint a foglalkoztatott auditorok kompetenciáját vagy az elvégzett projektek minőségét. 

Természetesen az akkreditált státusz megszerzése nem ingyenes. Komoly tőkét igényel, amelyet a tanúsítások árában érvényesít az érintett vállalkozás. Ez a magyarázata annak, hogy miért lehet jóval olcsóbb az a tanúsítás, amelyet egy nem akkreditált szervezet állít ki. 

Matematikailag valóban kevesebbe kerül az utóbbiakkal való együttműködés. Ám, ha arra gondolunk, hogy az erre fordított összeg ablakon kidobott pénz – lévén a jelen pályázatnál nem vehető figyelembe – akkor a helyzetre tökéletesen áll az “olcsó húsnak híg a leve” mondás.

Vissza a startkőre!

– Ezt felismerve a CertUnion Hungary Kft. vezetőjeként számos cégvezető keresett meg azzal, hogy a birtokában lévő “tanúsításnak látszó” papírt tegyem hivatalossá. Sajnos, mindannyiukat el kellett keserítenem, ugyanis ez nem úgy működik, hogy csak rányomjuk a CertUnion pecsétjét és innentől kezdve legálissá válik a dolog…

A korábban nem akkreditált szervezet által tanúsított vállalat ugyanis ebben az esetben visszakerül a startkőre.

Újra indul az adott szabványra való felkészítés, majd a tanúsítás folyamata. Ha zökkenőmentesen halad az ügy, ennek legalább 2-3 hónap az átfutási ideje. És ehhez jön a korábbi, az előző cégnek fizetett díjon felül egy kisvállalat esetében a 800 ezer-1 millió forintos költségtöbblet is! Az szinte borítékolható, hogy a hasonló helyzetbe került gazdasági társaságok – amennyiben újra kezdik a tanúsítási folyamatot – kicsúsznak majd a pályázati határidőből. Azaz, amit megspóroltak a réven, az elúszik a vámon. 

Akkreditált tanúsító szervezetek – a logó mindent elmond

Nyilván akadnak, akik a költségoptimalizálás miatt választják az olcsóbb, nem akkeditált tanúsító szervezeteket. Ám, bizonyára vannak jóhiszeműek is, akik abban a hitben vágtak bele a folyamatba, hogy a kapott certifikációjuk majd pluszpontokat ér és használni tudják a jövőben. 

Szabó Mirtill, az Amit a tanúsításról tudni érdemes c. könyv szerzője nem győzi hangsúlyozni, hogy a választott tanúsító szervezetről még a szerződéskötés előtt érdemes tájékozódni. A hatóság által hivatalosan elismert akkreditált szervezetek certifikációin ugyanis ott szerepel a szabályszerű működést legalizáló NAH logó. Ennek hiányában jó esély van arra, hogy a kapott papír csak csinos papírrepülő hajtogatására lesz jó, másra nemigen. És utólag már hiába tennénk panaszt, hiszen itt is él a szabály: a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs! 

error: Content is protected!