1950-ben Európa mindössze 1,5 millió tonna műanyag hulladékot termelt, 2018-ban viszont már 319 millió tonnát – legalábbis az Európai Parlament honlapja szerint. Ennek az óriási mennyiségnek aztán jókora hányada végzi szemétlerakókban, égetőkben. A folyamat lassítására, a gazdasági körforgás erősítésére hozta létre az Európai Unió az Extended Producer Responsibility-t. A lassanként az év betűszavának tekinthető EPR-ről, azaz a Kiterjesztett gyártói felelősségi díjról Csermely Ildikó, az EU-Pro EHS Consulting Kft. ügyvezetője osztott meg velünk hasznos információkat.
Már tavaly szeptember óta lehetett tudni, hogy érkezik ez az új “adónem”, idén márciusban pedig már el is indultak rá a képzések. Ennek ellenére a cégek zömét nem igazán rázta meg a hír, pedig a csomagolást alkalmazó vállalkozások 95%-át érinti a változás – érzékelteti már a beszélgetés elején a téma horderejét Csermely Ildikó.
Elmondásából kiderül, a cégek magatartása némileg érthető, hiszen a 2023. július 1-jén életbe lépett EPR meglehetősen bonyolult és jogilag kevésbé pontosan szabályozott, mint a már régebb óta létező termékdíj. Ráadásul előbbi komoly adminisztrációs terhet jelent a díjfizetésre kötelezetteknek. A helyzetet tovább árnyalja, hogy bár különálló rendszerről beszélhetünk, abban összeér a termékdíj, a hulladékbevallás és maga az EPR.
EPR labirintus
Az eredeti, uniós direktíva 5 termékkör esetében írta elő kötelezően az EPR rendszer alkalmazását (egyszer használatos műanyag termékek; elektromos/elektronikai berendezések; csomagolások; járművek; elemek/akkumulátorok), a magyar jogalkotó viszont ezt további 6 kategóriával toldotta meg.
A rendelkezés célja, hogy a termékek hulladékkezelésének költségeit a gyártók/termelők fizessék meg, így ösztönözve őket a hulladék csökkentésére, az újrahasznosítás alternatíváinak minél szélesebb körű alkalmazására.
Egy doboz két élete
Hogy a kérdés összetettségét szemléltesse, a szakember egy példát hoz fel a termékdíj és az EPR közötti különbségre. – Vegyünk egy kartondobozt! Önmagában, üresen ez után csak termékdíjat kell fizetni. Abban a pillanatban azonban, hogy csomagolóanyagként használjuk, azaz létrehozzuk az áru mozgatásához szükséges időleges védőburkolatot, onnantól már az EPR díjszabás vonatkozik rá. Ez a magyarázata annak, hogy miért érintett a kérdésben szinte kivétel nélkül minden gyártó/termelő vállalat. Gyártónak pedig az számít, aki révén az áru először kerül be az ellátási láncba.
Nézzünk erre is egy konkrét példát! Ha egy őstermelő nejlon fóliába csomagolt kürtőskalácsot árusít a piacon, akkor nem neki kell a csomagolás után EPR-t fizetnie, mert azt a fólia gyártójára terheli a MOHU. A házhoz szállítást is vállaló éttermeknél viszont már nem ez a helyzet, ott az ételt előállító vállalkozás a díjkötelezett.
Átjárható rendszerek
A Kiterjesztett gyártói felelősségi díjjal kapcsolatos valamennyi ügyintézéssel a MOL e célra léterhozott szervezete, a MOHU foglalkozik. Az Országos Környezetvédelmi Információs rendszer mellett a MOHU Partner portálon is kell az érintett vállalkozásoknak regisztrálniuk és ugyanide kell negyedévente a hulladék bevallás alapján fizetni a megállapított díjat, amelyből a későbbiekben hulladéklerakók, égetők épülnek majd.
Bár a termékdíjról a NAV-hoz, az EPR-ről az Országos Hulladékgazdálkodási Hatósághoz és a MOHU-hoz érkeznek be az információk, a szervezetek nem játszhatók ki, mivel rálátnak majd egymás adataira, ezért jóval nehezebb lesz trükközni.
Jó hír viszont, hogy a rendszer anyagilag pozitívan diszkriminálja azon gyártókat, amelyek reciklálható csomagolóanyagot alkalmaznak.
Mint sejthető, a hulladék kategóriák között is különbséget tesz a rendszer. Eszerint hulladékbevallásra kötelezett az a vállalkozás, amelyik nem veszélyes hulladékból évente 2 tonnánál többet használ fel. Veszélyes hulladékok esetében évi 200 kg-nál, míg a főként az építési vállalkozókat érintő sitt esetében viszont 365 napra kivetítve 500 kg-nál húzták meg a határt.
ISO 14001-gyel előnyben
Az ISO 14001-gyel rendelkező vállalatok az EPR tekintetében helyzeti előnybe kerülnek, lévén nekik már nem a nulláról kell elindulni, mivel ők már hulladék nyilvántartással rendelkeznek és egyébként is környezetközpontú szemlélettel végzik tevékenységüket. Igaz, a KIR sem minden esetben garancia erre. – Jó néhány olyan ISO 14001-gyel rendelkező vállalkozással találkoztam már, aminek nem volt hulladék nyilvántartása és nem is tudott arról, hogy kellene lennie. Ha nem csak papíron lett volna környezetközpontú irányítási rendszerük, ez a hiányosság biztosan feltűnt volna! – összegzi a “gyorstalpaló felkészítő/tanúsító cégek” munkájának megkérdőjelezhető eredményét Csermely Ildikó. Igaz, azt is gyorsan leszögezi, hogy önmagában az ISO 14001 nem képes teljes mértékben lefedni az EPR-hez szükséges valamennyi tevékenységet, de jó kiindulási alapot jelent és persze az a rutin sem elhanyagolható, ahogyan a rendszert ténylegesen működtető vállalatok a hulladék kérdést kezelik.
Nyolcjegyű kódok
Az EPR – mint afféle digitális rendszer – kódok alapján értelmezi a betáplált adatokat. És éppen ez jelenti a rendszer lényegét, hiszen más-más megítélés alá esik a fogyasztói csomagolás (gondoljunk itt a cipőboltban megvásárolt cipő dobozásra, az arra ragasztott címkére és a lábbeli kitömésére használt összegyűrt papírra) valamint a szállítói csomagolásra (raklap, kartondoboz, fólia, pántolószalag). Ugyanígy különbséget kell tenni saját felhasználású illetve forgalomba hozatalra szánt, exportált vagy hazai termékek között is. Ezek mindegyike kiolvasható majd abból a nyolcjegyű kódból, amit fel kell tüntetni és ami a díjszámítás alapját képezi.
Jönnek a mínuszok
Apropó, díjfizetés! Csermely Ildikó szerint érdemes lesz határidőre fizetni, mert elmaradás esetén a MOHU-nak vastagon fog a ceruzája. Ezt számokkal is alátámasztja. – 1 kg kartonpapír EPR díja 173 Ft, míg műanyagok esetében ez az összeg kilónként 219 Ft.
Amennyiben viszont egy vállalkozás nem nyilatkozik az EPR rendelet alá eső termékeiről és utólag a hatósági ellenőrzésen derül fény erre, úgy visszamenőlegesen, egy összegben fizettetik meg vele a gyártói felelősségi díjat.
Egy multi esetében ez könnyedén elérheti a több tízmilliós értéket, de még egy kisebb vállalkozásnál is 2-3 milliós mínusszal kell kalkulálni.
Attól még, hogy egész nap számol, nem a könyvelő feladata!
Azt megkérdezett szakértőnk sem vitatja, hogy nincs irigylésre méltó helyzetben az, akire rátestálják ezt a feladatot. Rendszerint az “úgyis egész nap számokkal dolgozik!” alapon a könyvelőkre hárítják, pedig ez nagyon nem könyvelői munka. Érdemes az EPR-rel professzionális szinten foglalkozó, komoly szakmai múltat felmutató vállalkozást megbízni. Persze, ahogy az már lenni szokott: a téma időszerűsége okán a piacon most is megjelentek a feladatban inkább a gyors hasznot, mintsem a kihívást látó szerencselovagok.
Csermely Ildikó és a EU-Pro EHS Consulting Kft. audit csomaggal, felkészítéssel és teljes körű segítségnyújtással állnak mindazok rendelkezésére, akik nem a kiskapukat keresik. Mint azt a cég ügyvezetője leszögezi: a legtöbben biztosítást is csak akkor kötnek, ha már feltörték a lakásukat. Hasonló a helyzet az EPR-rel is. A “velem ez úgysem történhet meg!” algoritmus ugyanis nem minden esetben működik kifogástalanul. Ha pedig így van, az nagyon sokba kerülhet – rövidtávon nekünk, hosszú távon a mindent elborító szemét okán gyerekeinknek, unokáinknak.
