Bő egy hónapja a magyar rendezvényszervezők krémje Tárnyik Pál rendezvénytervező, brandépítő, gasztropartizán és a szállodaipar Gordon Ramsay-jeként emlegetett Csobota-Kis Árpád meghívására összeült, hogy a covid után épphogy csak magához tért iparágat egy kicsit felrázza. Ekkor született meg a HQE (High Quality Event) ötlete, amiről a legfontosabb tudnivalókat Tárnyik Pál osztotta meg velünk.
Ha létezik szektor, amely szinte teljes mértékben a külső körülményektől függ, az a rendezvényipar. Hiszen láthatjuk: alighogy felocsúdott a járvány okozta sokkból, máris telibe kapta az újabb válságot és az égbeszökő energia árakat. A szereplők igyekeztek alkalmazkodni a megrendelői igényekhez, így erősen polarizálódott a piac. Hasonlóan a vendéglátás, idegenforgalom területén érintett vállalkozásokhoz itt is megjelentek a szerényebb pénztárcájú megbízókra szakosodott szolgáltatók és a prémium kategóriában utazók. Ez a kettészakadás indította el az ötletet Tárnyik Pálék fejében, hogy találjanak egy olyan eszközt, amivel a magas minőséget nyújtó rendezvényszervezők megkülönböztethetik magukat.
Laptop, telefon, weboldal
A szakma sűrűjében több mint másfél évtizede tevékenykedő beszélgetőpartnerem mindjárt meg is magyarázza, hogy miért volt erre szükség. – Szerettünk volna a megrendelői oldalnak igazodási pontot biztosítani. Ugyanis ezekben a kaotikus időkben nem világos, hogy ki, mit tud nyújtani.
A rendezvényszervezői szolgáltatás piacra lépési küszöbe ugyanis nagyon alacsony. Lényegében csak egy telefon, egy laptop és egy weboldal kell hozzá, hogy holnaptól bárki “rendezvényszervezőnek” nevezhesse magát – függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen minőséget ad ki a kezéből.
Azt szoktam mondani, hogy mi munkánk nem agysebészet, de a gyakorlati tudás elengedhetetlen hozzá. A felsőoktatásból kikerülőknek pedig éppen ebből nincs elegendő muníciójuk.
Ma itt, holnap ott?! Jó napot!
De nemcsak a rendezvénypiac átrendeződése, hanem a megbízói körben történt változások is nehezítik az “eladó és vevő” egymásra találását. Mint kiderül, a megrendelők nincsenek képben azzal kapcsolatban, hova fordulhatnának, ha prémium rendezvényt szeretnének. Ennek pedig nemcsak a szolgáltatási oldal átstrukturálódása az oka, hanem a multinacionális cégeknél (akik rendezvény kultúrájuknak és büdzséjüknek köszönhetően megengedhetik maguknak a prémium rendezvényeket) tapasztalható fluktuáció. Az a személy, aki tavaly még kapcsolatban állt egy rendezvényszervező céggel, lehet, hogy ma már egy másik vállalat alkalmazottja. De épp ennyi az eshetősége annak is, hogy középvezetői/vezetői szintről érkezik az utasítás, amely meghatározza, kivel kell és kivel nem a soron következő konferenciára/szakmai találkozóra szerződést kötni.
A HQE születése
Tárnyik Pál ebben látja a legnagyobb kihívást, mivel a rendezvény szakma szereplőinek – különösen, ha nagyon magas minőséget kínálnak – kevés a megmutatkozási lehetősége. Erre a megállapításra akkor jutott, amikor szárnyai alá vett külső tanácsadóként egy a piacra lépés előtt álló nívós rendezvényhelyszínt, aminek igyekszik egyengetni az útját.
– Arra gondoltam, hogy a nagy egymásra találást megkönnyíthetné valamiféle minősítés, ami kiemeli a tömegből a messze az átlag fölötti minőséget nyújtó vállalkozást.
A szakmában eltöltött tizenhét évem és az ennek tapasztalatait összegző, két éve kiadott könyvem (A magyar rendezvényszervezés aranykönyve) alapján nem okozott nehézséget, hogy a szakma főbb szereplőit körbetelefonáljam és együtt gondolkodásra invitáljam. A megkérdezettek meglepően jól fogadták megkeresésemet és nem sokkal később már huszonegynéhányan a HQE-ről (High Quality Event), a rendezvényszervezők szolgáltatásainak minősítéséről ötleteltünk.
Minőség és rendezvény szakmai keretek
A továbbiakban az ötlet formába öntése vár a HQE ötletgazdáira. Első lépésben a CertUnion segítségével egy objektív kritériumrendszer felépítése a feladat a minősítési szakemberek iránymutatása alapján, de értelemszerűen a rendezvény szakmai keretek figyelembevételével. Már ez sem tűnik egyszerűnek, hiszen első körben közös nevezőre kell hozni az érintetteket (csak hogy néhány területet kiemeljünk: üzleti rendezvények, esküvőszervezés, dekoratőrök, catering, technika stb.). De a folytatás – amikor a szakmai szervezeteket pl. a Magyar Rendezvényszervezők Szövetségét (MARESZ) vagy a Magyar Turisztikai Ügynökséget kell megnyerni a kezdeményezés támogatására – talán még keményebb dió lesz.
Habár az ötletgazdák nem titkolt célja, hogy átfogó, a rendezvény szakma minden szereplőjére vonatkozó koncepciót tegyenek le az asztalra, magát a minősítést egyáltalán nem tervezik kötelezővé tenni. A HQE-re önkéntes alapon lehet majd jelentkezni, a minősítés nem lesz automatikus.
A 22-es csapdája
Az egyelőre még képlékeny kezdeményezés legalábbis jelenlegi állapotában nem vállalkozik a teljes szakmai vertikumra vonatkozó minősítési rendszer tető alá hozatalára. Így pilot szinten a rendezvény ügynökségek és az esküvőszervezők lesznek az elsők, akikre kidolgozzák a rendszert. A korai fázisban lévő ügy összetettsége okán nem határoztak meg konkrét határidőt a projekt indítására, a soron következő őszi találkozón viszont már erről is dönteni szeretnének. Tárnyik Pál úgy látja, a legnagyobb falat a MARESZ maguk mellé állítása lesz, ami egyfajta 22-es csapdája lehet számukra. – Nagy dilemma, hogy vajon akkor tudjuk-e könnyebben megszerezni rendezvényszervezők szövetségének támogatását, ha a szakma egységesen kiáll mellettünk, vagy épp fordítva: a MARESZ-szal a hátunk mögött nyerhetjük-e meg az ügynek a szakmát.
Mentori program
A prémium szolgáltatások megkülönböztetését célzó kezdeményezés tehát még igencsak kezdeti stádiumban van, de ez nem jelenti azt, hogy kimerül a tét nélküli ötletelésben. A HQE-hoz kapcsolódó másik projekt ennél már sokkal előrébb tart.
– Szeptemberben indul HQE mentori, gyakornoki programunk, amellyel a pályakezdőket céloztuk meg.
Ebben a felsőoktatásból és az OKJ szakképzéseket helyettesítő tanfolyamokról kikerülőket igyekszünk profi rendezvényszervező cégekhez eljuttatni egy megbeszélt időszakra vagy egy konkrét esemény időtartamára. A befogadó rendezvény szakmai vállalkozásoknál a gyakornokok belekóstolhatnak a különböző típusú munkákba. Ezáltal pontosabb képet kapnak arról, mely terület lehet a legtesthezállóbb számukra (csak néhány példa a szakmai sokféleségre: animátor, helyszín referens, technikus, bankett menedzser stb.).
Win-win
Azzal, hogy a részterületekre is rálátnak a programban részt vevők, a másik oldal is lehetőséget kap arra, hogy az éppen aktuális “hiányszakmák” felé terelje a pályakezdőket. Igazi win-win megoldásnak ígérkezik a kezdeményezés, amivel az utánpótlás kérdése is megoldódhat.
A gyakorlati helyszínt biztosító rendezvényügynökségek ugyanis első kézből kapnak így frissen végzett, motivált szakembereket, akikből kölcsönös megelégedettség esetén idővel értékes munkaerő válhat.
Beszélgetőpartnerem szerint már gőzerővel folyik a programban részt venni szándékozó partnercégek feltérképezése. Ennél némileg előrébb tart a “másik oldal” ügye. A rendezvény szakmai képzéseket végző, azaz a friss munkaerőt piacra bocsátó Dekorellátóval már elvi megegyezésre jutottak az együttműködésről. Az jól látszik, hogy mindkét fél nyitott a kérdésre, de nagyon szorít az idő. Tárnyik Pál szerint nyáron mindenképpen pont kerül az ügy végére, mivel szeretnék, ha az őszi rendezvények szervezésében és megvalósításában már a gyakornoki program pályakezdői is aktívan közreműködhetnének.
