Kézikönyv arról, hogy lesz egy zseniális ötletből sikeres, a piacon jól eladható termék 

termék

Egy anekdota szerint a kor legnagyobb koponyái, az atombombán dolgozó magyar tudósok (Teller Ede, Neumann János, Szilárd Leó, Kármán Tódor és Wigner Jenő) miután magukra hagyták őket a teremben az amerikaiak, megszólaltak: “Uraim, akkor most már akár magyarul is folytathatjuk.” A történet Somogyi Miklós: Találd ki! Valósítsd meg, légy sikeres című innovációismereti kézikönyve kapcsán jutott az eszembe, amiben sok egyéb más mellett a szerző arra is választ ad, miért van manapság jóval kevesebb szabadalom? Somogyi Miklós innovációs szakértővel beszélgettünk.

Az ígéretes, innovatív ötletek 95%-a nem jut a piaci fázisba. Legalábbis ezt állítja Ön a könyvében. Nincsenek már életképes ötletek, vagy a jogi, politikai, gazdasági, technikai környezet változásai fékezik be ezt a folyamatot?

Megváltoztak a feltételek és az érdekek. A hetvenes-nyolcvanas években a szabadalom ösztönzőként, fizetéskiegészítésként is működött. 

A szocializmus állami vállalataiban, ha egy kreatív munkavállalónak volt egy újítása, szabadalmaztatható ötlete a megvalósult termék, szolgáltatás után részesedhetett a profitból.

Napjainkban az újító szellemű egyének többsége szabadúszó, azaz egyedül küzd az elemekkel.

Magyarán: nem azért van ma kevesebb innováció, mert “elfelejtettünk kreatívnak lenni”, hanem mert megváltoztak a viszonyok körülöttünk?

Nehéz megítélni, remélem, hogy nem. Ugyanakkor az okok között szerepel az is, hogy korunk fiataljai (tisztelet a kevés kivételnek!) már nem szívesen olvasnak, szinte mindent az internetről szednek össze. Az online elérhető információkhoz viszont hiányzik az integrált tudás, az a struktúra, ami rendszerbe szervezné a hozzáférhető tudást.

Ezt az űrt kívánja betölteni a Találd ki! Valósítsd meg, légy sikeres című könyv?

A mű címe félrevezető lehet, hiszen nem kizárólag az ötletgazdákat igyekszem megszólítani, hanem az innovációmenedzsment valamennyi szereplőjét. Nem tankönyvet írtam, a Találd ki, valósítsd meg, légy sikeres! c. könyvben az innovációmenedzsment területén szerzett negyvenéves tapasztalataimat foglaltam össze. 

Úton-útfélen azt hallani, hogy nagy szükség lenne a kreatív agyakra, a jó és megvalósítható ötletekre. Ha ez ekkora hiánycikk mostanában, nem kellene hatékonyabb állami támogatás a feltalálók mögé?

Magyarországon – hasonlóan a nyugati világ fejlett országaihoz – közel száz különböző szervezet (állami intézmények, inkubátorházak, transzferirodák, innovációs központok stb.) működik. Nagy számuk ellenére mégis csupán csekély hatással vannak a környezetükre, mert többségében hazai és nemzetközi pályázatok teljesítéséből tartják fenn a működésüket. Az innovációs intézményrendszer szereplői valódi innovációs ügynökségi tevékenységet csak kis mértékben végeznek, ezért az ötletgazdák alig jutnak valódi segítséghez.

Ez az oka annak, hogy a jó ötletek 95%-a a fióknak készül, soha nem lesz belőlük valódi termék?

A probléma meglehetősen összetett. Az egyik ok, hogy a magyar támogatási rendszer az ötletgazdából vállalkozót szeretne faragni, aki maga juttatja piacra a termékét. Az elképzelés szépségéből csupán az von le, hogy a feltalálók legtöbbje nem alkalmas arra, hogy menedzselje a saját innovációs ötletét.

A másik probléma, hogy hazánkban nincs klasszikus magvető tőke, amely intézményesen segítene kideríteni egy ötletről, hogy van-e létjogosultsága a hazai ill. a nemzetközi piacon.

Ennek a hiányzó intézményi magvető tőkének lenne a feladata, hogy az innovációs ötlet eljusson a deszkamodell, illetve a prototípus fázisáig, mert ezután az üzleti angyalok és befektető társaságok már jobb feltételekkel finanszírozhatják a piacraviteli folyamatot. 

A prototípussal tisztában vagyok, de a deszkamodell fogalma nem világos számomra. Mi a különbség a kettő között?

A prototípus lényegében egy “kész termék”, amely minden jellemzőjében megegyezik a majdan gyártandó termékkel. A deszkamodell ezzel szemben külső megjelenését tekintve leegyszerűsített verziója a terméknek, de lényegi tulajdonságaiban megegyezik vele. 
A könyvem nagyszerű grafikusától, “karikátor” barátomtól származik a mondás, hogy a világ első deszkamodelljének a trójai faló tekinthető.  

Tételezzük fel, hogy van egy forradalmi újításom, ha úgy tetszik: egy zseniális ötletem. Hová fordulhatok, mit kell tennem, hogy az idea előbb-utóbb profitot is hozzon?

Ha valóban erősen hiszek benne, hogy valami újat találtam fel, akkor első az ötlet újdonságtartalmának az ellenőrzése, amit általában egy szabadalmi ügyvivő tud a leggyorsabban ellenőrizni. Amennyiben szabadalmaztatni szeretném az elképzelésem, úgy a szabadalom tartalmának megírásához is célszerű szakember segítségét kérni. Gyakori hiba, hogy maga a feltaláló szövegezi a szabadalmi okiratot, pedig ez egy teljesen különálló szakma. Hasonlóan a jogászi megfogalmazásokhoz, itt is megvannak a sztenderdek, amelyeknek meg kell felelni. Mivel a feltaláló ismeri a legapróbb részleteiben az ötletét, a szabadalmi ügyvivő pedig ezt formába is tudja önteni, elengedhetetlen a kettejük közötti szoros együttműködés. 

A termékfejlesztési folyamat legfontosabb eleme a prototípus vagy deszkamodell elkészítése, ami alapján már pontosabban meg lehet határozni a piacralépés elemeit és a szükséges befektetések mértékét. A fejlesztésnek ebben a fázisában már szükséges a megvalósító cég megalapítása, ha eddig még nem történt meg.
A teljes fejlesztési folyamat időszükséglete az innovációs ötlet megszületésétől a piacra kerülésig hazánkban sok esetben 3-10 évet vesz igénybe, ami nagymértékben rontja az üzleti siker esélyeit. 

Ennél a pontnál dönt a legtöbb ötletgazda úgy, hogy saját maga veszi kézbe az irányítást és céget alapít?

A cégalapításnál számos tényezőt célszerű figyelembe venni, célszerű a könyvben felsorolt kérdéseket végiggondolni és megválaszolni. Mi kell egy sikeres innovatív vállalkozáshoz? Számos tényezőt fel lehet sorolni, de van három olyan tényező, ami nagyon fontos.

1. Hinni kell a termék és a vállalkozás sikerességében.
2. használni kell az EKG-t, és ebben az esetben a betűsző az “Előre Kell Gondolkodni” jó tanácsot takarja.
3. Végül egy csipet JPÉ-t (Józan Paraszti Ész) adjunk az elegyhez.

A rossz hír az, hogy ezek nem tanulhatóak meg könyvből. Példákon keresztül, figyelve, mások tapasztalataiból a számunkra hasznos információkat leszűrve alakítható ki a saját stratégiánk.

Így akár a világszabadalom is összejöhet?

Nincs értelme világszabadalomról beszélni. Az európai és az amerikai szabadalmi rendszer még viszonylag jól strukturált, de az ázsiai, afrikai és más térségek ide vonatkozó szabályozásai annyira egyediek, hogy szinte lehetetlen globálisan levédetni az újításokat.

Meglehetősen nehéz egy feltalálónak az ötletével egyedül betörni a piacra. Gazdasági érdekeiből fakadóan mennyire van jelen az állam ebben a folyamatban?

Sok jószándékú kezdeményezés volt már elmúlt évtizedekben is, de a várt eredmény valahogy elmaradt. Örömteli, hogy van a témának saját tárcája, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, de igen széles a működési területe és elsősorban nagyprojektek menedzselésével foglalkozik. Az innovatív termék-, technológiai- és szolgáltató ötletek piacra vezetési folyamatát akadályozza az intézményi magvető tőke hiánya, a működést nehezíti, hogy Magyarországon nincs ipari kutatóintézet hálózat és nincsenek valódi szolgáltatásokat nyújtó innovációs ügynökségek. A magyar innovációmedezsment fejlesztés jól működő nemzetközi mintákat próbál a magyar valóságra adaptálni többé-kevésbé figyelmen kívül hagyva a magyar gazdasági és társadalmi viszonyokat. 

Mi lenne akkor a megoldás?

Évente 200 körüli szabadalmi bejelentésre kerül sor ma Magyarországon. Ennél sokkal több is lehetne, de ehhez már generálni kellene az új innovatív ötletek kezelését. Ma a start-up ökoszisztéma fejlesztésének következtében az új innovatív ötletek nagyobb része az IT szektorban keletkezik. Azonban ezek fejlődésére többségében az a jellemző, hogy ritkán járulnak hozzá hosszútávon a hazai GDP növekedéséhez mert a tőkeerős multik kiviszik az országból. 
Kreatív termékfejlesztő stúdiók létrejöttének generálásával lényeges növelni lehetne az innovatív termék-, technológiai- és szolgáltatás ötletek számát, amiből olyan KKV-k indulhatnának fejlődésnek, amiből néhány év alatt hazai nagyvállalatok válhatnának.

Azt hiszem, ez a feladat azért jóval túlmutat a “Találd ki! Valósítsd meg, légy sikeres”  olvasóin. Szóval, akkor végső soron miről is szól ez a kézikönyv?

Igyekeztem benne összeszedni az összes tudást, amire egy induló vállalkozásnak csak szüksége lehet. Az utolsó két fejezet viszont egy kicsit kilép ebből a keretből és nagyobb kitekintést ad az innovációmenedzsment mai helyzetére, a lehetséges megoldásokra.
Erősen hiszem, hogy a sikerhez elsősorban nem milliárdok kellenek, hanem a hazai innovációmenedzsment jelenlegi helyzetéből kiindulva új innovációs modellek megalkotásával és megvalósításával a meglévő kapacitások kihasználásával lehetne egy sikeres magyar utat végigjárni.

error: Content is protected!