Túllövés, túlfogyasztás, a globális forrás kora – nem, ez sajnos nem a Netflix legújabb sorozatának ismertetője, hanem olyan fogalmak, amelyek lassan hétköznapivá válnak. De vajon tehetünk-e még valamit, hogy megállítsuk a Föld erőforrásainak kizsákmányolását? Vannak-e eszközeink akár magánemberként, akár cégvezetőként?
„A globális felmelegedés korszaka véget ért. Megkezdődött a globális forrás korszaka.” Ezt a drámai kijelentést António Guterres ENSZ-főtitkár fogalmazta meg augusztus elején, miután a Meteorológiai Világszervezet (WMO) és a Copernicus klímaváltozást figyelő európai szolgálat megállapította, hogy a mostani július lehetett évezredek óta a legmelegebb hónap. Elég rosszul hangzik, igaz?
A Globális túllövés napja
Az augusztus azonban még egy globális rossz hírt tartogatott. Idén ugyanis augusztus 2-án jött el a Globális túllövés napja. Hívják ezt a napot a Túlfogyasztás napjának is. A lényeget mindkét kifejezés tökéletesen visszaadja: az emberiség alaposan túllőtt a célon azzal, hogy erre a napra elfogyasztotta a bolygó adott évben felhasználható erőforrásait.
Kik a túlfogyasztás bajnokai?
A Global Footprint Network adatai alapján pontosan megállapítható, mely nemzetek mekkora részben járulnak hozzá a túlfogyasztáshoz. Ha ez egy játék lenne, a neve lehetne „ha mindenki úgy élne, mint X ország lakói, hány bolygóra lenne szükségünk?”, és megtippelhetnénk az eredményeket. De sajnos, ez nem játék.
Ha például a világon mindenki úgy élne, mint az Egyesült Államok lakói, akkor 4,9 lenne a helyes tipp, ennyi Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy egy év alatt kielégítsük a globális erőforrás-szükségletet.
De Dániával sem járnánk sokkal jobban. Sőt, egy német életmód is három bolygót égetne el, még többet, mint Kína – ami azért első hallásra döbbenetes adat. A nagyobb európai és ázsiai iparosodott nemzetek többségének életmódja 2,6 és 4,8 Földet igényelne. És sajnos mi magyarok sem lehetünk büszkék magunkra. Ha mindenki úgy élne, mint mi, akkor 5 hónap alatt élnénk fel a Föld egész éves erőforrásait: 2023-ban ugyanis május 30-ára esett a magyarországi Túlfogyasztás napja.
Nekünk csak ez az egy bolygónk van
Hogy pontosan mi a gond a túlfogyasztással? Képzeljük el, hogy a telefonunk akkumulátora minden nap 15%-ot merül, de éjjel csak 10%-ot tudunk visszatölteni. Ha ez így lenne, elég hamar elérnénk, hogy teljesen lemerítsük. Nos, pontosan ugyanezt műveljük évtizedek óta az erőforrásainkkal, csak itt az „eredmények” jóval később érnek el bennünket, mint egy teljesen lemerült telefon esetében…
A túlfogyasztás napját ugyanis több, mint 30 éve számolja ki a Global Footprint Network.
Kezdetben még csak becslésekre hagyatkoztak, de ahogy fejlődött a technika és a tudomány, az adatok egyre sokrétűbbek és pontosabbak lettek. Ma a nemzeti ökológiai lábnyom és biokapacitás adatok alapján, a nyilvánosan elérhető ENSZ adatokból kalkulálja ki ezt a dátumot a szervezet.
A kovid satufékezett
A módszertan bár unalmasnak tűnhet, azért érdemes ismerni, mert ez ad magyarázatot arra, miért is változik évről évre a dátum. Ha csak 2020-ra tekintünk vissza, amikor a világgazdaság a koronavírusjárvány miatt nyomott egy satuféket, az ellátási láncok időlegesen leálltak, az utazások szüneteltek, senki és semmi nem ment sehová – a kibocsátás is mérhetően visszaesett abban az évben. Ennek következtében pedig a túllövés napja is később jött el.
Bár a gazdasági termelés visszaesése nem lehet cél, az biztos, hogy az egyik hatékony pont, ahol még mindig beavatkozhatunk a környezetközpontú döntésekkel, az a termelési mód és az ellátási lánc. Ha ezt „kizöldítjük” úgy, hogy közben a hatékonyságra is figyelünk, a fenntarthatóság máris nemcsak divatos marketingfogás, hanem olyan vállalati döntés, amely valódi hatást is elér a környezet megóvásában.
Ma már szerencsére a környezetvédelemnek is van egy olyan nemzetközileg elfogadott követelményrendszere, amelynek alkalmazásával valamennyi szervezet hozzájárulhat ahhoz, hogy környezetünk megóvása érdekében jelentős lépéseket tegyünk. Az ISO 14001 a környezetvédelmi szemléletformálás szempontjából lényeges. Célja, hogy a vállalat működése közben a minimálisra csökkentse a környezetre gyakorolt negatív hatásokat.
Ambíciózus célok, valódi lehetőségek
Szerencsére a fent leírt folyamatokat nem rajtunk kívül álló körülmények mozgatják, hanem kizárólag az emberi tevékenység. Így csak rajtunk múlik az is, hogy mérsékeljük ezeket a kockázatokat.
Ahhoz, hogy az ENSZ és az IPCC (azaz az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) által kitűzött karbon kibocsátási célt – 2010-hez képest 43%-os szén-dioxid kibocsátás csökkentés elérése 2030-ra – elérjük, a Globális Túllövés napját a következő hét évben évente 19 nappal kellene hátrébb tolni. Ez a cél pedig konkrét és drasztikus lépéseket igényel.
Az EU-nak például 2050-re el kell érnie a klímasemlegességet.
Az ENSZ minden évben megrendezi éghajlatváltozási konferenciáját. Itt a résztvevő országok vezetői azért találkoznak, hogy előrelépést tegyenek a párizsi klímaegyezmény megvalósítása felé, és a végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat dolgozzanak ki.
Mit tehetünk, ha csak vállalkozók vagyunk?
A vállalatvezetők számára is hasonló célok megfogalmazása a feladat, amiben segítségükre van a környezetközpontú irányítási rendszer. A 14001 rendszert működtető szervezetek elkötelezettségében és gondolkodásában a környezet áll a középpontban, amelyhez fűződően egyre szigorúbb elvárások alakultak ki az évek folyamán. Ez a változás arra kényszeríti a tudatos szervezeteket, hogy módszeres megközelítést alkalmazzanak a környezetközpontú gyártás/termelésben is.
Cégvezetőként mi sem szeretjük a már egyszer meghatározott időpontok halasztását. Kivéve, ha ez az időpont a Túlfogyasztás napja. Tegyünk együtt azért, hogy az idei vagy a jövő évi dátumot a lehető legkésőbbre toljuk el!
