Magyar Minőség Társaság: a vezetői stafétát átadni csak így érdemes!

A Magyar Minőség Társaság megkerülhetetlen szervezet, ha minőségügyről van szó – így változásai hatással vannak a szakmai közegre. Rezsabek Nándor, az MMT eddigi elnöke négy sikeres év után önként döntött úgy: átadja a stafétát, hogy a szervezet eddigi lendületét új vezető vihesse tovább. Interjúnk jó hangulatú összegzés eredményekről, meglátásokról, nagyszabású tervekről.

– Hogy teljes legyen a történet, kezdjük az elején: milyen út vezetett az elnöki pozícióig?

2006-tól 2010-ig, majd 2010-től 2014-ig a Magyar Minőség Társaság igazgatótanácsának tagja voltam. Mivel az MMT-nél a legtöbben társadalmi munkában dolgoznak, az első két ott töltött ciklusom alatt az akkori elnökre annyi teher hárult munkahelyi elfoglaltságai miatt, hogy végül ezt már nem tudta a társaságban betöltött pozíciójával összeegyeztetni. Kellett hát egy elnök, aki némileg több szabad vegyértékkel rendelkezik, és nem kötődik semmilyen szakmai erővonalhoz – így kerültem én a képbe.

– Világmegváltó ötletekkel indult?

A megválasztásommal egy időben lezajlott egy generáció-és szemléletváltás. Új, fiatal, valamint szakmai pályájuk delelőjén lévő kollégák kerültek az igazgatótanácsba, akik aktívan segítettek a rendezvényszervezésben, a kapcsolatrendszer építésében, marketingügyekben vagy akár a rendezvényeink előadóiként. Meg kell említenem a biztos alapot jelentő ügyvezetést és titkárságot is. Ezzel a biztos háttérrel tűztem ki célul, hogy visszahozzuk az MMT „aranykorát”. Akkoriban a szervezet ugyan nem volt rossz helyzetben, de a rendezvényeken például jelentősen lecsökkent a látogatók létszáma. Túlzás lenne azt mondanom, hogy válságmenedzsment volt a feladatom, de a konszolidáció mindenképp.

– Nem volt ez hálátlan feladat?

Az lett volna, ha egyedül kell végigvinnem, de az igazgatótanácsban, ügyvezetőnkben, titkárságunkban együttműködő társakra találtam. Az egyik leglátványosabb eredményünk, hogy a Magyar Minőség Hét és a Minőség Szakemberek Találkozója hagyományait megújítottuk, és például az előbbi esetében a váltáskori kb. 15 fős résztvevői létszámot a tavalyi évre 150-es létszámra sikerült feltornászni.

– Megtízszerezni a látogatószámot nem kis teljesítmény. Minek köszönhették ezt?

Például annak, hogy bevezettük a műhelymunkát, ahol egyes szabványok, egyes minőségtechnikák kapcsán speciális feladatokat is végrehajthattak a résztvevők, meghívott szakértőkkel. A gyakorlati ismeretekre nagyon sokan vevők a rendezvényeken. A Minőségszakemberek Találkozója korábban csak szűk körű kerekasztal beszélgetés volt, ezen is változtattunk, nyitottunk.

Sajnos, a szaklapunkat, a Magyar Minőséget 25 éven át vezető Dr. Róth András főszerkesztő 2016-ban elhunyt, de úgy érzem, Tóth Csaba László személyében méltó utódot neveztünk ki. Sződi Sándor szerkesztőbizottsági elnök szerepvállalása pedig folyamatosságot és megbízható hátteret jelent. Az újság tehát fennáll, és mivel annak idején gyorsan adaptálódott az elektronikus forradalomhoz – ez továbbra is nagy előny a mindössze két magyar minőségügyi folyóirat egyikeként.

– Nem hagyhatom ki a kérdést. Hogyan értékeli a saját vezetését?

Pozitívnak tartom, hogy lendületet tudtam adni az elején, bár ez idővel alábbhagyott. Ez a vezetőváltás egyik oka: úgy érzem, ennyit tudtam beletenni, kell az új szemlélet és dinamizmus. A hagyományokból a fő elemeket sikerült megújítani: kulcsfontosságú a kulturált hangnem mind a Magyar Minőség Társaságon belül, mind a szakmai partnerekkel. A stratégia-és jövőkép alkotás a kezdetekben szintén cél volt, de a rendezvényszervezések, a napi feladatok között ez végül nem kapott megfelelő hangsúlyt.

– Említette, hogy önként köszönt le. Ezek szerint bármeddig maradhatott volna?

A poszt nincs évekhez kötve, de én nem szeretek semmibe beleragadni. Riasztónak látom, ha valaki görcsösen ragaszkodik egy pozícióhoz. Az MMT-nél sem volt semmilyen konfliktus, de ha úgy érzem, jelenleg többet nem tudok teljesíteni, magamtól megyek. Főállású munkahelyemen megszaporodtak feladataim.

El kell mondanom, visszatekintve is, hogy az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője, Dr. Bárdos Krisztina mindig nagy segítséget adott ahhoz, a Magyar Minőség Társaság vezetését társadalmi munkában elláthassam, s magának a szervezetnek is folyamatos segítséggel szolgált.

Emellett természettudományos ismeretterjesztéssel is foglalkozom: folyamatosan cikkezem,most például indítottunk egy új tudománynépszerűsítő honlapot, és van egy másoddiplomás képzésem is…az elnökséggel együtt ez már nagy teher lett volna.

– Az elnöki székben Szabó Mirtill váltja Önt. Miért éppen rá esett a választás?

Részben a generációváltás volt az oka. Mirtill fiatalabb nálam, és ha úgy dönt, neki nem kell megállnia négy évnél, ahogy én tettem, hanem, akár hosszabb távon is irányíthatja a szervezetet. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy szakmailag megkérdőjelezhetetlen: nálam például szakmailag sokkal képzettebb,ezt ki merem mondani. Oktat, vállalkozó, ismeri a piacot és a szakmai-társadalmi közegét. Ráadásul független, hiszen itt nem a CertUnion, hanem a Magyar Minőség Társaság színeit képviseli.

– Hogyan zajlik egy szavazás?

Év elején honlapunkon és az újságunkban meghirdettük a tisztújító közgyűlés kapcsán, hogy várjuk tagszervezeteink és egyéni tagjaink részéről a személyi javaslatokat a betöltendő pozíciókra.  A javaslattételek után egyedüliként Mirtill neve került fel elnökjelöltként a szavazólapra, bár nem volt akadálya, hogy több jelölt legyen, hiszen csak a tagság és a lehetséges poszt elfogadása a feltétel. A május 23-i határozatképes közgyűlésünk titkos szavazásán a jelöltlistáról elnököt, alelnököt, igazgatótanácsi tagokat és pénzügyi felügyelőbizottságot választott, és így hivatalosan is Szabó Mirtill lett az MMT elnöke.

– Mi következik most? Egészen a háttérbe vonul?

Maradok az igazgatótanács tagja. Szívesen teszem, hiszen sok olyan feladat van, amiben örömmel veszek részt. Azt pedig, hogy teljes támogatottsággal meg is választottak, úgy tekintem: a tagok is pozitívan értékelték az eddigi tevékenységem. Talán ritkaság boldog, elégedett leköszönő elnökről hallani, de én mindenképp az vagyok. Felszabadultam a túlzott nyomás alól, de részt vehetek az eddigi szakmai, stratégiai terveim megvalósításában – egy olyan elnök mellett, akinek nyugodt szívvel adom át a stafétát.