Kevés olyan adminisztrációs jellegű kezdeményezésről tudunk, ami mind a felhasználói, mind a készítői oldalról pozitív fogadtatásban részesült. A 2024. október 26-tól Magyarországon is elindult, az IAF (International Accreditation Forum) által életre hívott adatbázis viszont ilyen. A hazánkban most debütáló adatbázistól a tanúsítási szakma a piac megtisztulását, a felhasználók pedig a tanúsítványok eredetiségébe vetett bizalom helyreállítását várhatják.
A csaknem 2,5 millió tanúsítványt tartalmazó adatbázis ötlete nem újkeletű, mivel a nemzetközi akkreditálási fórum (IAF) már régebb óta foglalkozik a kérdéssel. Az egységes adattár létrehozatalát egyrészt a jogosulatlan felhasználók, a másik oldalon pedig az akkreditációval nem rendelkező tanúsító szervezetek kiszűrésére is alkották meg.
Minden tanúsítvány egy helyen
A listába ugyanis az IAF-hez csatlakozó országok valamennyi akkrediált tanúsítási okirata felkerül – az audit lezárásától számítva legfeljebb 30 napos határidővel.
Így néhány kattintással ellenőrizhető, hogy például a világ számos pontjáról egy beszállítói pozícióra jelentkező vállalatok rendelkeznek-e a szükséges tanúsításokkal.
Aki nincs itt, az okkal nincs itt!
A certifikációk eredetisége ugyanis a Photoshop és a mesterséges intelligencián alapuló képalkotó eszközök korában sok esetben erősen kérdéses. Az átfogó adatállomány a többi között a hamis tanúsítványok kiszűrésére, a közokirat-hamisítás megelőzésére is szolgál.
De nemcsak a tanúsított félről árul el sokat az IAF adatbázis, hanem a tanúsító szervezetről is.
A nemzetközi adattár ugyanis kizárólag az akkreditációval (az egyes szabványok tanúsításához szükséges engedélyekkel) rendelkező tanúsító szervezetek számára engedi és teszi kötelezővé a certifikációk feltöltését. Magyarán, aki adatszolgáltatóként nem található meg ebben az adatbázisban, az okkal nincs itt!
Olcsó húsnak…
Több alkalommal osztottunk már mi is meg megtörtént eseteket, amikor spórolás címén egy nem akkreditált szervezet által kínált olcsóbb tanúsítást választott egy vállalkozás. Ám, hamar kiderült: sem a kiszemelt pályázatnál, sem az áhított beszállítói pozíciónál nem veszik figyelembe a pult alóli tanúsító szervezet akkreditáció nélküli pecsétes papírját, vagyis a procedúrára fordított pénzt ennyi erővel ki is dobhatták volna az ablakon.
Nézzen szét a NAH vagy az IAF adatbázisban! Megéri.
A piacról tanúsítót választó vállalkozásnak tehát körültekintően kell eljárni, mert könnyen ráfizethet. És ez jelen esetben szó szerint értendő.
Érdemes alaposan utánajárni, hogy a kiszemelt tanúsító szervezet rendelkezik-e az adott szabvány tanúsításához szükséges engedélyekkel.
Ehhez ad segítséget a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) minősítői, szakértői névjegyzéke.
De hasznos tanácsokat kapnak a még tanúsítás előtt álló vállalatok Szabó Mirtill: Amit a tanúsításról tudni érdemes című, most már e-book formájában is elérhető könyvéből is.
