Ha huszon-egynéhány éve teljesülnek Kelemen Emese álmai, akkor a tanúsítási szakma ma szegényebb lenne egy kiváló szakemberrel és persze, a most következő beszélgetés is okafogyottá válna. Ám, mivel a sors, a nagy rendező más forgatókönyvet álmodott a CertUnion tanúsítási vezetője számára, így elbeszélgethettünk – a régi ismeretségre való tekintettel természetesen tegeződve – a csendélet-festés fontosságáról, Koczor tanár úr örökségéről, a semmibe ugrás kihívásairól és a “logó vadászatról”.
A honlapon a neved alatt a “tanúsítási vezető” pozíció megjelölés áll. Mit takar ez pontosan?
Szakmailag az ügyvezető munkáját támogatom. Feladatom a tanúsítási folyamat felügyelete, a tanúsítványok kezelése, szakmai kérdések esetén segítségnyújtás. Kapcsolatban állok az auditorokkal és az ügyfelekkel. Mivel rálátásom van a teljes folyamatra, ha szükséges, az adott ponton beleavatkozom. Például nálam landolnak az ügyfelektől érkező, szakmai tárgyú levelek, melyekre legjobb tudásom szerint, az előírások szem előtt tartásával igyekszem válaszolni.
Nézzük ezt kicsit részletesebben! Mi a legnagyobb kihívás a munkádban?
Elneveti magát, azzal a kollégák/ügyfelek által jól ismert csilingelő nevetésével. – Hogy mi a legnehezebb feladatom? A Nemzeti Akkreditáló Hatóságnak (NAH) való megfelelés.
Folyamatosan új és új szabályozások/szabványok/útmutatók látnak napvilágot és ezek mindegyikét át kell vennünk, magunkra kell szabnunk, be kell építenünk az életünkbe.
Kezdetben azt hittem, hogy ez a folyamat idővel lassulni fog, de nem így történt. Naprakésznek kell lennünk a nemzetközi előírásokkal és időnként szorosak a határidők. Szerencsére a NAH honlapján ezek jól nyomon követhetők.
Hogy igazságosak legyünk, említsük meg azt is, hogy mi a leginkább élvezetes része a tanúsítási vezetői munkának?
Furcsának tűnhet, de én a tanúsítványok kiállítását szeretem a legjobban. Kreatív feladatnak tartom az okiratok szerkesztését.
Élvezettel tölt el a „logó vadászat”, amikor az adott vállalat weboldaláról kell lementenem a cég logóját és minimális grafikai munkával létre kell hoznom a certifikációt.
Igen, ez is az én feladatom. Ott vagyok a folyamat elején, a közepén és a végén, ez utóbbira jó példa, hogy az én dolgom a tanúsítványok kiadása, nyilvántartása, felfüggesztése és visszavonása is.
Úgy mesélsz róla, mintha mindig is ezt akartad volna. Erre a pályára készültél?
Nem – mondja és megint elneveti magát. – Építészmérnök szerettem volna lenni, be is adtam a jelentkezésem a Műszaki Egyetemre. Azért a biztonság kedvéért a Budapesti Műszaki Főiskolát is megjelöltem, hátha nem sikerül a tervem. Jól is tettem, mivel hamar kiderült, hogy műszaki rajzból erős felzárkóztatásra lett volna szükségem. Az általam választott előkészítő, amely egy festőművésztől vett órákat, csendéletfestést takart, nem volt elegendő az építész karra.
Életbe lépett a B opció, vagyis a műszaki főiskola, amit a környezetvédelemi szakirány miatt jelöltem meg. Igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem igazán ez a terület érdekel és mivel a baráti társaságom is hasonlóan érzett, ezért a többiekkel együtt én is átnyergeltem a minőségirányításra.
A környezetvédelemhez képest a minőségirányítás izgalmasabbnak tűnt? Elkapott a flow vagy csak a társaság kedvéért végezted el ezt a szakot?
Engem is a szakmában ma már etalonnak tekintett Koczor tanár úr tanított és azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent. Az ő minőségügy iránti elkötelezettsége egész egyszerűen ragályos volt, így sok más, általa tanított diákhoz hasonlóan engem is megfertőzött.
Diplomásként hol helyezkedtél el?
Még előtte belecsöppentem a tanúsítás világába. Főiskolásként diákmunkát vállaltam egy tanúsító szervezetnél: fénymásoltam, dokumentumokat válogattam, irattáraztam, apránként mindenbe beletanultam. Lassan-lassan bejártam a szamárlétra valamennyi fokát. És ez a tapasztalat az, aminek a mai napig hasznát veszem. Bármikor, bármiben tudok segíteni a kollégáimnak, nem okoz gondot, hogy beugorjak valamelyik pozícióba. Nagyon élvezem.
És hogy jött a CertUnion?
Egy korábbi munkahelyünkről együtt álltunk fel a mostani csapattal, akikkel elhatároztuk, hogy felépítünk magunknak egy céget. Belátom, merész vállalkozás volt, csukott szemmel ugrottunk a semmibe. Mégis szerencsés helyzetben voltunk, mert a nulláról építkezve magunkra szabhattuk a vállalkozást, a pozíciókat.
A baráti körömből többen dolgoznak multinál, sokszor hallom: megfeszülnek, hogy megvalósuljon egy-egy projekt. Nyilván, nálunk is vannak húzósabb időszakok (például nemrégiben, amikor megjelent a Demján 1+1 pályázat, vagy amikor szervezetünk az évente esedékes felügyeleti akkreditációkon esik át), amikor az éjszaka engem is a gép mellett ér, de az alapállapot nem ez.
Nem az a cél, hogy mérhetetlen vagyont halmozzunk fel, hanem egy élhető élet megteremtése. Ez a fajta vezetői felfogás nagyon egybecseng az enyémmel.
Mi a munkavégzés helyszíne a CertUnionnál? Iroda, home office vagy a hibrid munkavégzés van nálatok?
Szeretek az irodában dolgozni. Nemcsak a társaság miatt, hanem azért is, mert bár a gépen elérem elektronikusan a szükséges anyagokat, a munkámhoz nélkülözhetetlen szabványok és dokumentumok a munkahelyemen papíralapon, feljegyzéseimmel/megjegyzéseimmel ellátva állnak rendelkezésemre. A munkavégzés helyének kérdését egyébként rugalmasan kezeljük, és természetesen figyelembe vesszük, hogy aznap ki dolgozik otthonról. Így valaki mindig fogadja az irodába betérőket.
Mivel töltöd szívesen a szabadidőd, amikor nem szabványokkal, tanúsításokkal foglalkozol? Mit csinál ilyenkor Kelemen Emese, a magánember?
A férjemmel 19 éve vagyunk házasok. Ebből 15-öt egy 33 négyzetméteres lakásban éltünk le. Néhány évvel ezelőtt aztán jött egy lehetőség, hogy beépíthetjük a férjem szüleinél a tetőteret, így az elmúlt éveket leginkább ez a munka töltötte ki. Hiányzott az utazás, pedig mindkettőnknek ez a hobbija, cserébe kárpótol minket az, hogy most már vendégül láthatjuk családunkat, barátainkat.
