Kalandtúrán a húsüzemben

Az európai szabványok mindenkire érvényesek, akik vállalják az ezeknek való megfelelőséget. Ezek fölött sem a tanúsítást végző szervezetnek, sem maguknak a tanúsítási folyamatban részt vevő auditoroknak nincs hatalma. Ám, hogy a kötelező standardok alkalmazását miként töltik meg tartalommal, a folyamatba belevágó vállalatot hogyan juttatják el a célig, az már nagyon is különböző. Sorozatunkban auditorok vallanak feladatuk sokrétűségéről, szépségéről és olykor nehézségeiről.

Szabó Erika vezető auditor kicsit kilóg a sorból. No, nem azért, mert ne lenne ő is legalább ugyanolyan jó szakember, mint interjúsorozatunk eddigi megszólalói. Nőként és egykori tanárként azonban egy picikét más fénytörésben látja az auditori szakmát.

Leányálom?

Hihetnénk, a kislányok hófehér leányszobáikban nem arról ábrándoznak, hogy felnőve majd tanúsítási szakértők lesznek, akik, ha kell az ISO 9001, az ISO 14001 vagy épp az MSZ 28001 területén vizsgálják a minősítésre váró vállalatokat. Mondom, hihetnénk, de Szabó Erika – aki a fenti szakterületek mindegyikén otthonosan mozog – gyorsan tisztázza a helyzetet.

– Nem gondolom, hogy az auditorság nemhez kötött szakma lenne. Sok női auditort ismerek. Az viszont tény, hogy én egy más pályáról érkeztem ide. Eredetileg mérnök-tanár vagyok, egy középiskolában környezetvédelmi szakmai tárgyakat tanítottam. Így, amikor tizenkét év után már nem éreztem kihívásnak a munkám, valahogy természetesnek tűnt, hogy más területen is kipróbáljam magam.

Mérnöki munkám során kerültem kapcsolatba az irányítási rendszerekkel. Értelemszerűen első körben a nekem leginkább testhezálló környezetközpontú irányítással ismerkedtem meg, majd jöttek szépen sorban a többiek: elsőnek az ISO 9001, végül a munkahelyi egészségvédelem és biztonság témakörét átfogó MSZ 28001-es.

Az auditor kérdez, kérdez és kérdez

A pedagógusi és az auditori munka között igen sok hasonlóság fedezhető fel, állítja Szabó Erika.

– A tanár állandóan kérdez, érdeklődik. Én pedig kíváncsi természet vagyok. Érdekel, hogy az a vállalkozás, amit holnap tanúsítanom kell, milyen tevékenységet folytat, mit gyárt, és mindezt hogyan teszi. Mielőtt a helyszínre érkezem, alaposan tanulmányozom az adott cég weboldalát és természetesen a háttérrel, a rendszerdokumentációval is tisztában kell lennem.

A szakember úgy látja, abban az esetben, ha ő, mint az irányítási rendszerek megfelelő működtetéséért felelős személy nyitottan, érdeklődő módon áll a vállalathoz, a fogadtatás is hasonló lesz.

– Az elhivatott, az eredményeikre büszke cégek örömmel, minden fajta szakmai félelem nélkül mutatják meg gyártási folyamatuk akár legapróbb részleteit is.

Sok múlik a vállalati kultúrán

Ennek ellenére korábbi megszólalóinkhoz hasonlóan Szabó Erika sem látja még itt az időt arra, hogy e tekintetben hátradőljünk, mivel az irányítási rendszerek vitathatatlan előnyei ellenére ma még nehézkesen terjed hazánkban a minőségközpontú szemlélet.

– Tapasztalatom szerint első sorban személy-, pontosabban vállalati kultúrafüggő, hogy ki mennyire teszi magáévá ezt a filozófiát. Azok, akiknek érdeke a rendszer kiépítése, akik belátják annak hasznosságát, hogy ez a szisztéma rendet, mi több: rendszert ad, azoknak az átállás nem okoz nehézséget.

Felvetődhet a kérdés, hogy a mai magyar, jellemzően még most is többnyire poroszos szemléletű vezetői garnitúrában, miért nem terjed a kanyarónál is gyorsabban a minőségközpontú vállalatirányítás? Hiszen ez lehetőséget adna még inkább a részletekre, az egyes apró részfolyamatokra való rálátásra. A megkérdezett auditor szerint ennek az a magyarázata, hogy napjainkban sok cég csak a megrendelőinek való megfelelés miatt működtet irányítási rendszereket, és nem használják ki az ebben rejlő lehetőségeket az üzleti folyamataik fejlesztéséhez.

Pozitív példaként említi azokat a kis vállalkozásokat, ahol a tulajdonos maga is aktív résztvevője a napi munkafolyamatoknak, és magáénak érzi a cégének fejlesztését, megtapasztalja az irányítási rendszerek működésének pozitív hatásait. Nagyobb vállalatok esetében legtöbbször már csak részfolyamatokat látnak a dolgozók, de a saját munkaterületükön is tudnak eredményeket felmutatni az irányítási rendszerek bevezetése után.

–  Pedig a minőségirányítás áldásos hatásai idővel megmutatkoznak – mondja Szabó Erika.

Az eredmények a költségek karcsúsításában, a marketing kiadások kedvező alakulásában is tetten érhetők. Vannak is már jól dokumentált esetek, ahol a gazdasági társaságok a vállalatirányítási rendszerek használatára vagy a szelektív hulladékgyűjtésre való áttéréssel jelentős megtakarítást értek el, mellékhatásként pedig élhetőbb munkahelyi környezetet nyertek.

Ádámok kontra Évák

Ez utóbbi szempont úgy tűnik Szabó Erika értékrendjében kiemelt szerepet kap.

– A CertUnion Kft-nél kezdtem az auditori pályám. Itt szavaztak először bizalmat nekem. Úgy hiszem, ennél a tanúsító szervezetnél éppen a tiszta női kollektíva miatt más a munkahelyi légkör. A „koedukált” munkahelyekkel összehasonlítva itt empatikusabbak a lányok. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy szervezőkészség terén is messze jobbak az átlagnál. Amennyire én tudom, a CertUnionon kívül Magyarországon nincs még egy olyan tanúsító csapat, amely kizárólag a „gyengébb” nemből áll.

Érdekes, hogy Szabó Erika a nőket “gyengébb nemként” aposztrofálja. Pedig róla, mint a gyengébb nem képviselőjéről aztán elmondható, hogy kitartásban, lelki erőben egyáltalán nem marad el az erősebb nemtől. Mosolyogva mond erre egy példát.

– Egy húsfeldolgozó üzemben történt meg velem az, hogy a gyártócsarnok végigjárásához elengedhetetlen gumicsizma nem jött a lábamra. Az ottani dolgozók „műtőspapuccsal”, egy nejlon zacskóhoz hasonló lábbelivel pótolták ezt. Így az igazat megvallva a vizes padlón korcsolyázva, de végül sikerült megtekintenem az üzemet.