Magányos farkas vagy csapatjátékos?

Az európai szabványok mindenkire érvényesek, akik vállalják az ezeknek való megfelelőséget. Ezek fölött sem a tanúsítást végző szervezetnek, sem maguknak a tanúsítási folyamatban részt vevő auditoroknak nincs hatalma. Ám, hogy a kötelező standardok alkalmazását miként töltik meg tartalommal, a folyamatba belevágó vállalatot hogyan juttatják el a célig, az már nagyon is különböző. Sorozatunkban auditorok vallanak feladatuk sokrétűségéről, szépségéről és olykor nehézségeiről.

Bár az irányelvek, a szabványok egységesek, a sorozatunkban megszólaltatott auditorok arra is rámutattak, hogy az e hivatást választók életútja – minden hasonlóságuk ellenére is – különböző, valamint, hogy az önálló identitás még egy ilyen jól szabályozott tevékenységnél is elengedhetetlen.

A sorban utolsóként nyilatkozó Páger Zsolt példája is ezt igazolja. Ő a Szegedi Élelmiszeripari Főiskola elvégzése után friss diplomásként egy élelmiszer technológiai tanácsadó cégnél helyezkedett el. – A vállalkozás különböző szabványok szerinti rendszerépítéssel foglalkozott, ahonnan nem volt olyan nagy ugrás számomra az élelmiszeripari standardek irányába történő szakosodás. Úgy emlékszem 2006-2007-ben váltottam a vállalkozói létformára, ekkor kezdtem el az auditációval foglalkozni. Mivel ebbe a szakmába nem igazán lehet csak úgy „in medias res” belecseppenni, a tanúsító szervezetek – és a többi auditor is – árgus szemmel figyelték a jövőbeli szakemberek teljesítményét. A pozitív visszajelzések után így kerültem kapcsolatba Szabó Mirtillékkel, akikkel azóta is nagyon jó munkakapcsolatban vagyok – kezdi az elejéről Páger Zsolt.

Hármas együttállás

És itt mindjárt felmerül a kérdés: vajon milyen szempontok alapján hasonlítható össze két auditor? – Három tényező együttese kell ahhoz, hogy jó auditorról beszéljünk – mondja némi gondolkodás után Páger Zsolt. – A szakmai háttér, a szabvány ismerete, vagyis a szakmai jártasság és az emberi, kommunikációs oldal megléte szükséges ahhoz, hogy valaki a tanúsítás területén az elvárásoknak megfelelően dolgozhasson. A jó auditor a szükséges és elégséges mértékben vizsgálja felül az adott szervezetet. A hangsúly pedig itt a szükséges és elégséges szavakon van. Előbbi ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy a szakember azt ellenőrzi, a gazdasági társaság megfelel-e a követelményrendszernek, utóbbi pedig azt, hogy kerülni kell a „túlellenőrzést”, mert a javítás helyett a vállalkozásból kiváltott ellenállás miatt épp az ellenkező hatást érhetjük el.

A kulcsszó a hitelesség

Vagyis a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy az auditori szakmában az emberi vagy a szakmai oldal a fontosabb? A megszólaltatott auditor szerint nem kell és nem is lehet relációjelet tenni a kettő közé. – Szerintem az a legfontosabb, hogy az auditor hiteles legyen. A tanúsító szervezetek piaci környezetükből és versenypozíciójuk megtartásából adódóan a szakmai hitelesség mellett a humán faktorra is nagy hangsúlyt helyeznek. Ha mégis muszáj sorrendet felállítanom, akkor a szakmaiságot rangsorolnám előre, de úgy vélem, az ehhez párosuló hozzáállás is elengedhetetlen.

„Egyszerre nagypapa és pókerarc vagyok, időnként pedig vaddisznó”

Nagy János – sorozatunk egyik korábbi szereplője – kiváló humorral háromféle auditor archetípust határozott meg: a vaddisznót, a nagypapát és a pókerarcot. Természetesen Páger Zsolt „besorolására” is kíváncsiak voltunk. – Nekem mindhárom elnevezés kicsit negatív kicsengésű, magyarázatra viszont esetemben csak a „nagypapa” szorul. Számomra a nagypapa titulus azt sugallja, hogy az illető nem feltétlen up todate, ám, ha ezzel szemben olyan értelemben használjuk, hogy az auditor empatikusan, a szervezetet támogatva tartja meg a felülvizsgálatot, akkor szívem szerint én is ilyennek szeretném magamat elképzelni.  Meg egy picit pókerarcnak – mert időnként arra is szükség van. Szóval, valahol a kettő együtt vagyok én.

A tanúsítók tipizálása azonban itt nem ér véget. Páger Zsolt auditorsága mellett főállásban egy nagy közétkeztetési szervezet üzletfejlesztési igazgatója. Mint mondja, ebben a minőségében viszont a „vaddisznó” jelző sem áll tőle távol, mivel 900 alkalmazottért és napi szinten 45 ezer gyerek étkeztetéséért felel. Ebben a felelősségteljes pozícióban pedig nincs pardon!

„Auditálás közben mindig tanulok”

E két szakterület Páger Zsolt esetében tökéletesen kiegészíti egymást. Azt mondja az auditálás közben mindig tanul, a tanultakat a mindennapokban hasznosítja. Ezen kívül más, nem akkreditált tanúsító tevékenységet is folytat például a beszállítóknál vagy épp saját egységeikben, a két fajta elfoglaltság  pedig összefonódik a főállásával.

A minden mindennel összefügg elvet tehát tökéletesen leképezi Páger Zsolt munkája. Mégis, arra a kérdésre, hogy akkor most ő első sorban auditor vagy üzletfejlesztési igazgató, rövid gondolkodás után azt feleli: – Az auditori szakma magányos farkasoknak való. Még akkor is, ha a tanúsítók is sok esetben teamben dolgoznak. Ennél a foglalkozásnál megvan a szakmai együttműködés, de mégis az önálló munka teszi ki a tevékenység oroszlánrészét. Üzletfejlesztési igazgatóként egy csapatért felelek, velük együtt dolgozom. Az én szívemhez ez áll közelebb.

Minőség kontra gagyi

Arról, hogy mennyire érhető tetten a minőségközpontú szemlélet az élelmiszeriparban, ahonnan a visszaélésekről naponta érkeznek elkeserítő hírek, Páger Zsolt bizakodóan nyilatkozik. – Múlt időben beszélhetünk arról a tendenciáról, amelyben a cégek érdekeltek voltak az élelmiszerek „olcsósításában”. Ma már a fogyasztói tudatosság, a terméktesztek, a NÉBIH ellenőrzések és nem utolsó sorban az élelmiszeripari gyártók jól felfogott érdeke miatt a minőségi termékek állnak nyerésre a „gagyival” szemben. Az a vállalkozás, amelyik hosszú időn keresztül helyet tudott magának követelni a piacon, megbízható gyártóvá forrja ki magát, olyannak, amelynek a termékeit a „no name” árukkal szemben a fogyasztók nagyobb bizalommal választják még a magasabb árkategória ellenére is.

Ha pedig már ilyen tüzetesen körbejártuk az élelmiszerek témakörét, természetszerűleg adódik a kérdés: Páger Zsolt mennyire szereti a hasát?

– Nagyon szeretek enni! Mindenevő vagyok, ráadásul párom dietetikus, így nálunk „szakmai ártalom” a témára való, az átlagnál nagyobb rálátás. Ám, éppen emiatt érzékenyek vagyunk a minőségre, számunkra fontos, hogy adalékanyag-mentes élelmiszereket vásároljunk. Mi vagyunk azok a vevők, akik a hűtőpult előtt hosszan időzünk a termék csomagolását böngészve, és akik a globalizáció ellen úgy harcolunk, hogy a gyakran kideríthetetlen forrásból származó élelmiszerekkel szemben a jól beazonosítható, mi több, bevált gyártótól származó árut vásároljuk.