K+F avagy a 10/10 kidobott ötlet dicsérete

A kutatás-fejlesztés (K+F) igen felkapott kifejezés manapság. Nem véletlen, hiszen azon társadalmak, amelyek hajlandóak a bruttó nemzeti össztermékükhöz (GDP) viszonyítva többet költeni az innovációra, állva hagyják az újdonságokra kevésbé fogékony (vagy legalábbis a kutatás-fejlesztést szerényebben finanszírozó) országokat. Erről az izgalmas területről, annak kihívásairól és a 10-ből 10 kidobott ötlet pozitívumairól beszélgettünk Dr. Pomozi Istvánnal, a Drem Kft. ügyvezetőjével.

 

– A K+F egy „nagy batyu”, amibe sok minden belefér. Az önök vállalkozása mely területen kutat és fejleszt?

Az ipar és az egészségügy kínál nekünk elsősorban megfelelő terepet, így az orvosdiagnosztika mellett az ipari automatizálásban is van tapasztalatunk. Olyan egyedi megoldásokat adunk, amelyek vagy kiváltják tejesen az emberi munkaerőt és szaktudást, vagy a folyamat végén ellenőrzik a munka minőségét.

– Abból, amit elmond, arra következtetek, hogy erre külföldön van nagy kereslet. Magyarán: a cége kizárólag exportra dolgozik…

Ugyan a külföldi piacokon is jelen vagyunk, de egyelőre – az egyedi fejlesztésekkel együtt járó egyeztetésekre, a megrendelővel való napi kapcsolat fenntartására való tekintettel – ma még inkább csak „itthon vagyunk világhírűek”.

– A szabványok, ha úgy tetszik: egy kaptafának tekinthetők, amelyek kisebb-nagyobb átalakítással minden hasonló típusú cégre megfeleltethetők. De, hogyan lehet valami olyasmit tanúsítani, amihez még csak hasonló sincs a világon?

Való igaz, a hagyományos, gyártásban érdekelt vállalatoknál egyszerűbb a tanúsítás, mint nálunk. Az egyedi fejlesztésű termékek és a kutatás-fejlesztési (K+F) projektek esetében a dokumentáción van a hangsúly.

Fontos, hogy a rendszertervtől, a tesztelési tervig minden egyes változtatás jól, és pontosan beazonosíthatóan nyomon követhető legyen.

Ha pedig monitorozható a fejlesztési folyamat, az egyes mozzanatokban a felelősség kérdése is felértékelődik, ez pedig a megrendelőnek is nagyobb biztonságot ad.

– Az ön cégcsoportja igen jó nevű referenciákkal rendelkezik. Például a General Electric Hungary Zrt. vagy a General Motors Magyarország is az ügyfelük. Miért érezte szükségét annak, hogy a cégcsoporthoz tartozó vállalkozásai többségét tanúsíttassa?

Az autóiparnál ez alapelvárás, a nagyvállalatoknál pedig ez az imázs része, egyszerűen jobb a marketing értéke egy tanúsított társaságnak. Úgy hiszem, ügyfeleink nem feltétlenül várják el tőlünk a bekeretezett certifikációt – ez alól talán csak az orvosi vonal a kivétel.

Inkább azt látom, hogy a megszerzett ISO 9001 vagy 14001 a cégünk megbízhatóságát növeli a potenciális partnerek szemében.

– Hazánk 2016-ban a GDP 1,22%-át fordította kutatás-fejlesztésre. Csak, hogy legyen összehasonlítási alapunk, ugyanerre a célra az unió összességében 2,03%-ot különített el. Adódik a kérdés: mennyire hálás dolog ma Magyarországon kutatással, fejlesztéssel, innovációval foglalkozni?

Számos ígéretes pályázati forrás van előttünk, amelyek többsége azonban csupán „mézesmadzag”. Egy-egy pályázat rengeteg adminisztrációt igényel, de a fő problémát mégsem ez jelenti. A kutatás-fejlesztés (K+F) speciális terület, hiszen kis túlzással itt akár hetente is változhatnak az irányok. Vagyis a munkánk kezdetekor még nem biztos, hogy látjuk az alagút végét. A pályázatok esetében viszont ezzel a „változási együtthatóval” nem tudnak mit kezdeni (nem segít, hogy sokszor 1-1,5 év telik el az értékeléssel, ami alatt minden megváltozhat). A forrást inkább – értehető okok miatt – a nagyobb, stabilabb cégeknek ítélik oda, a kisebb cégek pedig elvéreznek, hiába van jobb, piacképesebb ötletük.  Rengeteg forrás zúdult szerencsére az országra, és látszik: próbálták egy racionális rend szerint hatékonyan elosztani, a szándék tehát megvolt. De, alapvető nehézség, hogy egy pályázat írásának időpontjában kellene megjósolni azt, hogy a piac egy termékre hogyan reagál – mondjuk, 3-4 év múlva…

– Ehhez legalábbis Nostradamusnak kell lenni… Mi a megoldás akkor?

A saját forrásból történő fejlesztéssel a piaci változások gyorsabban lekövethetők, könnyebb a szükséges korrekciókat elvégezni, összességében az egész folyamat rugalmasabb. Feltéve persze, hogy az elején jól lőttük be az irányokat.

Hazánkban még gyerekcipőben jár a K+F. A támogatási és a pályázati rendszer sem képes érdemben lendíteni az innováció térnyerésén. Sem a cégek, sem a magánszemélyek, de paradox módon még a kockázati tőke alapok sem mernek kockáztatni azzal, hogy egy ígéretes, ámde egyelőre bizonytalan kimenetelű termék mellé állnak.

– Ha ilyen nehézkes ez a pálya, miért éppen ebben látja a jövőjét?

Sok mindenhez nem értek, de azt hiszem, abban elég jó vagyok, hogy hogyan kell meghatározni, miből lehet piacképes termék. Viszonylag korai fázisban célszerű erre „ráhibázni”, mert így eldönthetjük, hogy érdemes-e a fejlesztésre fordítani.

– Mi kell ahhoz, hogy egy jó ötletből „big deal” legyen?

Rengeteg piackutatás és annak elfogadása, ha szidják az ötletet! Ez a kulcs. Mi örülünk annak, ha negatív visszajelzést kapunk, mert így megspórolunk jó pár költséges kudarcot.

Számos startup itt vérzik el, mert nem képes kilépni az „én ötletem, én gyermekem” álláspont kényelméből. Pedig kiváló módszerek vannak, amelyekkel viszonylag nagy biztonsággal prognosztizálható egy-egy termék pályafutása. Én abban hiszek, hogy inkább az elején derüljön ki, hogy egy ötlet életképtelen, mint akkor, amikor már rengeteg időt és pénzt öltünk bele.

– Nem állom meg a kérdést: tízből hány ötlet végzi önnél a kukában?

Tízből? Tíz. De inkább hadd mondjak egy szemléletes, saját példát arra, milyen arányban válnak be az ideák nálunk!

Egy világszabadalomnál a segítségünket kérték az ötlet termékké konvertálásában. 40-50 ötletet dolgoztunk ki erre, amiből első körben – még házon belül – úgy harmincat ki is hajítottunk.

A megmaradó hányadot szakértők segítségével redukáltuk 1-re. Ez viszont már alkalmas volt arra, hogy a szikrából termék legyen. A szóban forgó termék gyártása idén kezdődik el…

– Apropó, életképes ötletek. Elárulja: milyen termékek fejlesztésén dolgoznak most?

Egy készségfejlesztő gyerekjáték gyártása előtt állunk, aminek magyarországi debütálása után nemzetközi karriert szánunk. Másik megvalósulási fázisban lévő termékünk egy orvosdiagnosztikai eszköz, illetve egy, az elektromos autók töltőjéhez kapcsolódó szoftvermegoldás.

– Ha van két termék, ami távol esik egymástól, az a készségfejlesztő játék és az elektromos autótöltő szoftver… Mi az, amitől az egyik ötletben lát fantáziát, a másikban pedig nem?

Kell hozzá egy jó adag intuíció. Ha pedig a dolog szubjektív részén túljutottunk, akkor kezdődik a tudomány. Azaz: ezután jön a szabadalomkutatás és benchmarking, vagyis annak kiderítése, hogy a világban mások foglalkoztak-e már hasonlóval, van-e ilyen, vagy ehhez hasonló termék már a piacon. Ha nincs, az intő jel számunkra, hiszen lehet, hogy azért nem létezik, mert még hiányzik a megfelelő technológia a gyártásához. Az is előfordulhat, hogy a termék esetében csak egy trendről van szó, amelyet a világ felkap, majd egy-két év múlva el is felejt. Ugyanígy az is elképzelhető, hogy annyiba kerülne annak a bizonyos dolognak az előállítása, amit a piac nem tudna megfizetni.

Ez egy hosszú alapozó munka, amit annak, aki a K+F-ben kívánja megvetni a lábát, nem szabad megspórolnia. És ha idáig eljutottunk, a klasszikus piackutatási módszerekkel tovább vizsgáljuk a terméket és a piac reakcióit. Nagyjából ekkor érünk el oda, hogy ha még ha nem is nyugodhatunk meg, de erősen bizakodhatunk, mert ebben a fázisban a „nagy gondolatok” már ritkán hasalnak el, inkább csak átalakulnak valami tényleg használhatóvá.