„Tanításról szó sem volt!”

Ülünk a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karának árnyas parkjában Miskolczi Tiborral, az intézmény oktatójával és a minőségügyről beszélgetünk. Arról a szerteágazó témáról, amelyről a hallgatók cikkünk megjelenésének idejére már rég számot adtak, és amely – mint kiderült – absztrakt mivolta ellenére nagyon is élvezetesen tanítható.

Annak, hogy most itt vagyunk, Miskolczi Tibor azt állítja, a szerencsének (is) köszönhető. – A történetem 1999-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődött, ahol gazdasági agrármérnöki diplomát szereztem a humánerőforrás menedzser szakirányon. Vagyis, a humánpolitika területén keresztül cseppentem bele a minőségügybe. A minőségirányítás követelmény területe a szervezet személyi összetételéből, annak képzettségéből, a dolgozók  feladat, felelősségi- és hatásköréből tevődik össze. Ezen túlmenően a szervezeti felépítés, a munkaköri leírások meghatározása is ide tartozik, amelyek mind közvetve vagy közvetetten a minőségirányítás részét képezik – kezdi az elejéről Miskolczi Tibor.

A víziszárnyas-feldolgozástól a Budapesti Gazdasági Egyetemig

Ennél azonban már pályája elején jóval konkrétabb kapcsolatba került a minőségüggyel. Ahogy mondja, egy a felsőoktatáshoz a legkevésbé sem köthető munkahelyen: Európa egyik legnagyobb víziszárnyas vágóhídján kezdett el dolgozni, ahol a minőségirányítási és élelmiszerbiztonsági rendszer kiépítéséért felelt. A felsőoktatással való kapcsolat viszont egyrészt a gödöllői egyetemi kapcsolatoknak, másrészt egy szerencsés „családi” véletlennek köszönhető – idézi fel a kezdeteket a BGE mesteroktatója.

– Gödöllőn ismertem meg a feleségemet, aki, miután befejeztük az egyetemet, ott folytatta tovább a minőségmenedzsment területén doktori tanulmányait és  a Szent István Egyetemen kapott állást. Meghívott vendégelőadóként, így kerültem kapcsolatba a felsőoktatással.

Szaktudás és szerencse

Ennél viszont sokkal „regényesebb” az, ahogy a Budapesti Gazdasági Egyetem belépett az életembe – meséli a jelenlegi munkahelyére kerülésének körülményeit Miskolczi Tibor.  – Az intézményben dolgozó egyik kolléganő – akit már korábban is ismertem, és aki tisztában volt azzal, hogy a minőségügy területén vagyok érdekelt – jelezte: az akkor még főiskolaként működő (azóta már alkalmazott tudományok egyeteme ) intézmény az MSZ EN ISO 9001:2009 szabvány szerinti minőségirányítási rendszer kiépítésébe kezd. (Az intézményt a későbbiekben a CertUnion Kft. tanúsította, ez a munka pedig még inkább szorosabbra fűzte a már korábban is meglévő kapcsolatot Miskolczi Tibor és a tanúsító szervezet között.) Mindez  2011-ben történt.

–  Olyan szakembert kerestek, aki főállásban az intézmény dolgozójaként a rendszer bevezetésében, később annak fenntartásában, működtetésében vesz részt. Az „ügyvivő szakértői” pozícióra pályázatot írtak ki, amelyen indultam, és csakhamar a Minőségügyi irodában találtam magam belsős szakemberként, azután pedig már ugyanennek az irodának a vezetéséért feleltem. Akkoriban viszont még szó sem volt főállású oktatásról!

Az óraadó és a „fantomcég”

Az időközben több, szakmába vágó, auditori  végzettséget is begyűjtő Miskolczi Tibor azt mondja, a témában leginkább a folyamatszemléletű gondolkodásmód fogta meg. Így nem váratott magára sokáig a felkérés, hogy az intézményi minőségügyi feladatok mellett bekapcsolódjon a minőségmenedzsment oktatásába is.

–  Leginkább a gyakorlati tárgyak tartoznak hozzám. Az első hallásra roppant száraznak tűnő minőségügyi szakirodalmat is lehet élvezetesen tanítani. A minőségmenedzsment specializáció hallgatóinak szemináriumain projekt munkában dolgozunk, elkészítjük egy kitalált szervezet komplett minőségirányítási rendszerének dokumentációját (kézikönyvét, eljárásait, utasításait), majd a „rendszerbevezetés” megtörténte után a fantom cég auditálását is elvégezzük.

Az alaptárgynak számító minőségirányítás órákon viszont a témával összefüggő alapfogalmakkal, szakkifejezésekkel, történelemmel ismerkednek meg az egyetemisták. Ezeken az általánosabb ismereteket nyújtó előadásokon igyekszünk „kedvet csinálni” a minőségmenedzsment specializációhoz. Hogy hogyan? Például kevés „magolni valóval” valamint sok-sok gyakorlati példával, ezért vendégelőadókat is gyakran hívunk, és nem ritka a gyárlátogatás sem.

Szerethető minőségmenedzsment

Úgy tűnik, a hagyományos módszert előnyben részesítő oktatókkal szemben a diákok jobban értékelik azokat az előadókat, akik igyekeznek élményszerűen átadni az ismereteket. Miskolczi Tibor interaktív, prezentációs órái bebizonyították, hogy egy viszonylag  elvont témát is lehet élvezetesen tanítani.

Persze azt a véleményt, miszerint a hallgatók szívesen járnak a mesteroktató előadásaira alapozhatnánk csupán a folyosói beszélgetésekre is. Ám, az egyetem ennél egzaktabb visszajelzések alapján monitorozza saját munkáját, mivel a felsőoktatási intézmények akkreditációs követelményrendszerének egyik sarokpontja a hallgatók oktatói véleményezése.

Bár a leendő minőségmenedzserek számára élvezetesek a felvett órák, azért a számonkérés mégis csak számonkérés. Éppen ezért az intézményi Minőségügyi Központ vezetői feladatainak ellátása mellett az oktatás területén  az előadó elkötelezettsége, hogy szerethetővé, befogadhatóvá tegye a minőségügyet. Úgy tűnik: Miskolczi Tibornak ez sikerült.