Minőségügyi mérnök, a biztos állás

Amikor e sorokat írom, diákok ezrei maturálnak, azaz érettségiznek. Pár nap, és egy kicsit más korosztály, a főiskolások, egyetemisták pedig megkezdik szokásos, szemeszter végi vizsgaidőszakukat. Szabó Mirtill minőségügyi egyetemi óraadónak, a CertUnion Kft. ügyvezetőjének főként ez utóbbira van rálátása. Vele beszélgettünk a minőségügyi mérnökképzés helyzetéről, jövőjéről. Mielőtt azonban elspojlerezném az interjú tartalmát, arra kérek mindenkit, akinek most érettségiző, esetleg a pályaválasztást illetően még tanácstalan fiatal felnőtt ismerőse van, mutassa meg neki ezt a cikket. Van egy biztos állástippünk.

– Én úgy képzelem, hogy a minőségügy elsajátításához irgalmatlan mennyiségű elméleti tudás kell. Elég ennyi a boldoguláshoz?

– Sokan hiszik ezt, de a valóság teljesen más! Legutóbb is, amikor órát tartottam az EDUTUS Főiskolán, az intézmény kifejezett kérése volt, hogy a kötelező elmélet mellett inkább a gyakorlatra helyezzem a hangsúlyt.

Vagyis valós példákat, gyakorlatokat hoztam az életből.

Hogy ez mennyire jogos kérés volt, azt az is bizonyítja, hogy a hallgatók nagyon élvezték, hasznosnak találták az órát.

– Hallgatókról beszélt. Itt nappali tagozatos vagy levelezős hallgatókra kell gondolnunk? Egyáltalán hozzáállás tekintetében van különbség nappalisok és levelezősök között?

– Hozzáállás tekintetében talán nincs differencia, tapasztalat szempontjából azonban van. A nappali tagozatos hallgatók érettségi után, 18-20 évesen választják ezt a szakirányt valamilyen impulzus hatására. Talán mert érdekesnek, piacképesnek tartják ezt a szaktudást.

A levelezősök zöme azonban jellemzően egy vállalat minőségügyi vezetője, aki a saját szakterületén mélyebb információkat szeretne szerezni, hogy munkáját magasabb színvonalon végezhesse.

Velük – és most szigorúan szakmai értelemben mondom ezt – egyenrangú partnerek vagyunk, egy nyelvet beszélünk.

– Ezek szerint ők nagyon speciális, célzott kérdéseket tesznek fel.

– A minőségügy „empirikus tudomány”. Nem lehet csak könyvekből megtanulni az ismereteket, rengeteg gyakorlatot és talán még ennél is több utána olvasást igényel. Én a kötelező „tananyagon” kívül azt tudom megtanítani nekik, hogy egy-egy problémára hol találják, de ami még ennél is fontosabb: hol keressék a megoldást! Azon igyekszem – ahogyan a könyvemben is –, hogy jó kérdéseket tudjanak feltenni.

– Ez így nekem nagyon általános. Nézzük egy kicsit a dolog praktikusabb oldalát!

– Vegyünk például egy beszerzési vezetőt, aki egy étterem beszerzéseit koordinálja. Ennek a szakembernek, amikor élelmiszeripari beszállítókat keres, tisztában kell lennie azzal, hogy milyen beszállítókkal érdemes (szabad?) együttműködnie, az egyes beszállítókra milyen követelmények vonatkoznak. Vagy, hogy ugyanez az ember hibátlanul tudja: munkavégzése közben mire kell odafigyelnie, hogy feladatát a lehető legnagyobb körültekintéssel végezhesse.

– Manapság nagy divat a minőségügyi munka, a tanúsítás. Erről is szó esett az előadásában?

– Nehezen kerülhető meg a téma. Éppen ezért „Érték vagy kutyabőr?” című előadásom arról szólt, hogy nem minden esetben ér ugyanannyit két tanúsítvány. A szakmai pikantériát a hallgatók jól fogadták, lévén van közöttük olyan szakember, aki beszállítókat értékel, azaz napi szinten szembesül a tanúsítás és tanúsítás közti minőségi különbséggel.

– Lehet, hogy egyre többen látnak fantáziát a minőségügyi mérnökségben, de vajon az egyetemek fenntartásáért felelős kormányzat is így látja ezt?

– Ma, Magyarországon a minőségügyi mérnökképzés is – néhány államilag finanszírozott helyet leszámítva – a fizetős szakok közé tartozik.

A kormányzat sokszor hangoztatott és egyébként észszerű célja, hogy kizárólag olyan szakok indulhassanak, amelyek piacképes szakembereket adnak a gazdaságnak.

A minőségügyi képzés pedig abszolút „eladható” a mai viszonyok között.

– Azért azt mégsem gondolhatjuk, hogy minden 2-3 személyes kivállalkozásnak szüksége van egy minőségügyi mérnökre.

– Az talán tényleg túlzás lenne, de autóipari beszállítói „nagyhatalomként” nagyon sok hazai vállalkozás egy-egy autógyár beszállítójaként tevékenykedik. Itt érzékeljük a legjobban a minőségügyi szakemberek fájó hiányát. Volt olyan gyáregység, ahol kapásból 140 minőségügyi mérnöknek tudtak volna már holnaptól állást adni…

– Ha minőségügyről beszélünk, valahogy mindig az autóiparnál kötünk ki…

– Igen, ez így van, ugyanis az autógyártás – és itt nemcsak az európai nagy márkákra gondolok, hanem a világ vezető járműgyáraira – a TPS, vagyis a Toyota Production Systemre épül. A Toyota ugyanis olyan tökélyre fejlesztette a gyártással összefüggő idő- és költségoptimalizálást, amelynél jobbat ma még senki sem talált ki. Arról talán sokan hallottak, hogy a minőségügy fontosságát elsőként a hadiipar ismerte fel, majd ezt követően a járműipar is hamar a magáévá tette.

A minőségtechnológia cizellálását pedig a Toyota járatta csúcsra, így ma az autógyártásban ez jelenti az általános igazodási pontot.

Ezért látom elengedhetetlennek, hogy aki járműipari területen helyezkedik el – nem feltétlenül minőségügyi vezetőként – annak, akár fejlesztőmérnökként, akár rendszermérnökként, legyen egy stabil minőségügyi rálátása. Mert itt mindennek ez az alfája és ómegája, enélkül nem fogja tudni megfelelő színvonalon ellátni a feladatát.

– Közismert, hogy az autóipari cégek minőségügyi követelményei a világon a legszigorúbbak közé tartoznak. Ennek egy magyar beszállító minden esetben meg tud felelni?

– Sajnos nem. Tudomásom van egy cégről, ami az egyik neves, német autógyárnak szállított led  világításos nyomógombokat. A gyártás során egy apró hiba csúszott be az összeszerelési folyamatba. Egy icipici enyhén kúpos alkatrészt – mivel nehezen volt a két vége megkülönböztethető – véletlenszerűen fordítva is be tudott helyezni az operátor. Sora jöttek a reklamációk, hogy a kocsikba beépített műszerfal gombok világítása nem működik megfelelően, így a vállalat hibaanalízisbe kezdett. A folyamat sokáig elhúzódott, a nagynevű autómárka pedig már nem tudta tolerálni, hogy 100 vásárlóból 60 ezzel a problémával vitte vissza az új kocsiját. Mire a beszállító társaságnál rájöttek a hiba okára, már késő volt. Olyan mértékű veszteséget szenvedtek el, hogy a példában említett részlegüket azóta meg is szüntették. Pedig, vannak minőségtechnikák, amelyek alkalmazásával ez kiküszöbölhető lett volna…

– Úgy hírlik, az Opel, a Suzuki és a Mercedes után a BMW is autógyárat épít Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy bőven lesz még felvevőpiac a minőségügyi mérnökökre?

– Az egyetemeken most vagy a közeljövőben végző minőségügyi szakembereknek biztos állása lesz az autóipari üzemekben, az autóipari beszállítóknál. És ezek a diplomások nemcsak el tudnak majd helyezkedni, de az intézményi keretek között megszerzett tudásuknak valóban hasznát is veszik, sőt, a munkahelyi tapasztalat birtokában komoly távlatok nyílnak meg előttük mind a szakmai fejlődés, mind a karrier tekintetében.