Öt nap és egy maraton

Mire elég öt nap? Vajon elegendő-e arra, hogy leszámoljunk a félelmeinkkel, előfeltevéseinkkel, miszerint a szabványról csak rém unalmasan lehet beszélni? És vajon elegendő-e 40 óra ahhoz, hogy az ISO 9001-hez közelebb kerüljünk, még akkor is, ha már nem egészen kívülállóként cseppentünk a dolgok közepébe? És mire elég cirka 7000 karakter akkor, ha az a cél, hogy megmutassuk két hallgató – Csák Bernadett és Kmilcsik Ágnes – milyen benyomásokat szerzett a CertUnion Tudásközpont első, IRCA-regisztrált vezető auditor tréningjén? A cikk végére minden kérdésre választ kapunk.

Egy ISO 9001-es vezető auditor képzésre nem ül be minden előzmény nélkül az ember. Ti milyen úton kerültetek erre a területre?

Csák Bernadett: Az én startvonalam a könnyűipar. Az Óbudai Egyetemen végeztem könnyűipari mérnökként, minőségbiztosítás szakirányon, ahol a legendás Dr. Koczor Zoltántól is volt szerencsém tanulni. Hét évet töltöttem a csomagoló-és papíriparban, mint fejlesztő és gyártáselőkészítő, most tanácsadóként dolgozom az információbiztonság területén, de már a saját vállalkozásomban. Az auditálás mindig is érdekelt, így összejátszottak a dolgok: a CertUnionnak éppen papíriparban jártas kollégára volt szüksége. Egy ismerős kötött össze velük, így szereztem tudomást a képzésről.

Kmilcsik Ágnes: Szabadúszó fordítóként dolgozom angol-magyar nyelvpárban, fordítói szakterületem a marketing, a divat, a szórakoztatóipar, az oktatás és a minőségbiztosítási dokumentációk. Közben több évig dolgoztam projekmendzserként egy nemzetközi fordítóirodában, ahol auditokban is részt vettem, így a munkakörömön túl is volt lehetőségem belelátni a minőségirányítási folyamatokba. Akkor tetszett meg nagyon ennek az iparágnak a minőségellenőrzése: hogyan lehet felelősséget vállalni egy fordításért akkor is, ha nem beszéljük az adott nyelvet? Egyrészt megismerkedtem ennek a szoftveres lehetőségeivel, hogy miként lehet nyelvtől függetlenül a szöveg bizonyos elemeit, például a szóhasználat következetességét, dátumokat, számokat ellenőrizni. Másrészt megtanultam, milyen speciális követelményei vannak a szakmában a beszállítók ellenőrzésének, a képzettség, tapasztalat és referenciák felülvizsgálatának. Szakmai blogomon keresztül igyekszem megmutatni, mennyi hozzáadott értéket jelent a fordításban a tudatos minőségirányítási hozzáállás.

Mi volt az, amit mindenképp elvártatok a tanfolyamtól?

Cs. B.: Bár a végzettségem megvan, a papíriparban töltött éveim alatt mégsem a minőség területén, hanem fejlesztőként és gyártás előkészítőként dolgoztam eddig. Előismereteim persze voltak, de nagyon vágytam már rá, hogy egy auditor feladatait is elláthassam. A szabvány nyilván régi ismerős volt, de szerettem volna, ha a gyakorlati oldalát is megismerhetem. Őszintén szólva azért kicsit féltem tőle… A tananyag hatalmas, plusz az auditáláshoz szükséges ISO 19011-es szabványt is mélységeiben kellett ismernünk: gyakorlatilag egy új szakmát tanultunk egy hét alatt.

Kmilcsik Ágnes: Szerettem volna még inkább átlátni a munkakörömet átszövő minőségirányítás szálait. Ott van például az ISO szerint szabályos háromszintű (fordítás, lektorálás, korrektúra) fordítás. Amilyen szinten ebbe eddig beleláttam céges oldalról, annál mélyebb ismereteket szerettem volna, hogy a saját ügyfeleimet is magasabb minőségben tudjam kiszolgálni, és a fordítóiparban egyébként is auditor-hiány van. Most, hogy így végiggondolom, azt szerettem volna, ha a sok szabványpont a tapasztalataimmal együtt egységes egésszé áll össze.

Hogyan éltétek meg a tréninget?

Cs. B.: Rengeteg volt az anyag, éppen, ahogy számítottam rá. Nagyon intenzív öt nap volt.

K. Á.: Fárasztó volt, hatékony – és maratoni. Öt napra gyakorlatilag kivonultam a saját életemből, de idő szempontjából az év legjobb befektetése volt.

Egy képzés élményét persze az előadó határozza meg a leginkább. Mi a véleményetek, hogyan futotta végig veletek Radványi András ezt a maratont?

Cs. B.: Fantasztikus volt! Nemcsak azért, mert átsütött a szavain a hatalmas szakmai tudása: nem mindennapi minőségben tálalta mindezt.

Jól magyarázott, és a kérdéseinkre is remek válaszokat adott: nem fordult elő olyan, hogy ne tudott volna saját gyakorlati példát adni. Egy kicsit színésznek is kellett lennie, hiszen a szituációs gyakorlatokon ő játszotta az ügyfelet.
Ez a feladat egyszerre volt izgalmas és hasznos. Nem a legvérmesebb ügyfelet adta elő, de olyan kérdéseket tett föl, amik rendre kizökkentettek a gondolatmenetemből, gyorsan kellett jól reagálnom a frissen megszerzett tudás alapján.

K. Á.: Szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Előadóként csak most ismertem meg őt, de kollégaként már találkoztunk: előfordult, hogy éppen ő auditált a fordítóirodában, ahol dolgoztam. Már a kérdéseinkből elkapta, hol van még bizonytalanság, de arra is jól rezonált, ha valami gördülékenyebben ment, ilyenkor gyorsabban haladtunk, és több idő jutott a problémás részekre. Az ISO 9001-ről egészen addig nem a fergeteges humor jutott eszembe, amíg le nem zajlott a tréning. Az első napok összerázódása után elindultak a szakmailag releváns, de stabilan ülő poénok, az auditoros mémektől a közbeszúrt mondatokig. András olyan oldott hangulatot teremtett, hogy a távfelügyelőnk az IRCA-tól meg is jegyezte dicséretként, hogy nem szoktak ám ennyit nevetni egy ilyen tanfolyamon…

Mennyire láttatok bele egy auditálási folyamatba?

Cs.B.: Az elejétől a végéig pontosan tudjuk a forgatókönyvet. A szituációs gyakorlaton a nyitó értekezlettől az auditon át a záró értekezletig játszottuk végig a folyamatot egy kitalált céggel, amelynek minden kézikönyve, eljárása olyan volt, mint a való életben. A tréning folyamán gyakran, így a záró értekezleten is, ahogy már említettem, András ügyfélként kérdezett.

K.Á.: Gyakorlatilag mini-auditokon vettünk részt, és minden akadállyal találkozhattunk, amibe csak belefuthatunk. De ezekre sem kész megoldásokat kaptunk, inkább egyfajta hozzáállást, ami alapján el tudtunk indulni. Ma már elcsépelt a kifejezés, de ez tényleg magas szintű csapatmunka volt.

Mindketten IRCA regisztrált ISO 9001-es vezető auditorok lettetek. Milyen kapukat nyit meg előttetek ez a végzettség?

Cs. B.: Körülbelül akkor fogom megkapni az oklevelet, mire ez az interjú megjelenik, és már nagyon várom. Első körben a CertUnionnál kezdek: egy ideig még csak megfigyelőként veszek részt az auditokon, idővel pedig vezető auditorként dolgozom a tanúsító szervezetnél.

IRCA-regisztráltként viszont gyakorlatilag a világ bármely részéről kereshetnek munkalehetőséggel, én pedig nyitott vagyok a külföldi kihívásokra is.

K. Á.: Nagy ugródeszka ez a papír. Megnyílik vele a világ, és nekem épp ez volt a célom. A sajátomon kívül más szakmákba is beláttam, ami nagyon izgalmas volt; másrészt így külföldi fordítóirodákkal és tanúsító szervezetekkel is partneri viszonyt tudok kialakítani. Szakmailag óriási előny, hogy két nyelven is tudok auditálni, de a gyermeki kíváncsiságom sem maradt kielégítetlen: sokszor olyan volt a képzés, mintha egy „Hogyan készült?” filmet néztem volna. Fárasztó volt – de egy kis pihenő után bármikor újra végigcsinálnám.