A holdutazástól a vágóhídig: minden, ami minőségügy

Amelyik szakmának mesterei vannak, ott előbb-utóbb írni is fognak arról, amihez értenek. Szerencsére ez a minőségüggyel is így alakult: a Magyar Minőség már 28. éve szól közérthetően, de tudományos igényességgel a minőségirányítás legszínesebb újdonságairól. Az áprilisi szám témái például a halal vágástól egészen a Jókenyér jóságának titkáig érnek. A magazin kulisszatitkairól Tóth Csaba László főszerkesztővel beszélgettünk.

Minden szakmának más oka van, hogy folyóiratot alapítson. A minőségirányításban milyen pluszt ad ez a Magyar Minőség Társaság követőinek?

Ugorjunk kicsit vissza a történelemben. Amikor 1991-ben megalakult a Magyar Minőség Társaság, – kiválva ezzel a Gépipari Tudományos Egyesületből – csak 4 évvel jártunk az ISO 9000 bevezetése után. A minőség, mint fogalom messze kisebb fókuszban volt itthon, mint ma.

A japán minőségügyi módszerek elterjesztésére már 1987-től voltak próbálkozások, de irodalom hiányában nehéz volt az indulás. Ezt az űrt töltötte be a lap.
Eleinte hírlevél formájában lehetett hozzájutni, de a nyomtatott számokból 1-2 példányt kaptak a tagjaink közé tartozó cégek. Emellett ma már előfizetés is lehetséges.

Hogyan áll össze egy szerkesztőség? Milyen egy szerkesztőségi ülés?

A jelenlegi szerkesztőség 7 olyan tagból áll, akik már régóta szakemberei a hazai minőségügynek. Említhetem például Sződi Sándort, az IFKA Nonprofit Kft. egykori minőségügyi vezetőjét; Dr. Topár Józsefet, a BME minőségmenedzsmenttel és üzleti statisztikával foglalkozó docensét; Mátrai Norbertet, a Kaizen Institute egyik magyarországi képviselőjét; de van tanúsító szervezetnél dolgozó dolgozó kollégánk, az iparban tevékenykedő szakemberünk is. Nagy vállalkozás, de megpróbáljuk lefedni a minőségügy széles spektrumát.

A minőségügy elég konstans tudomány, a szabványok ritkán változnak. Honnan merítenek új és új témákat?

Mindig jelen vagyunk a releváns szakmai konferenciákon. Ezekről összefoglalót írunk, de nemritkán tudományos szekciók előadásait is leközöljük – a minden év szeptemberében megrendezett ISO 9000 nemzeti konferencia esetében már hagyománnyá vált, hogy ezek az anyagok több mint 100 oldalassá szélesítik a lap terjedelmét. Szívesen közlünk szak-és PhD dolgozatokat is: többször voltam vizsgabizottsági tag a Corvinuson, és nehéz volt látni, ahogy kiváló tanulmányok süllyednek el az egyetem könyvtárában.

Az aktuális számban megjelenő PhD munka például feldolgozza, hogy az autóiparban milyen követelményrendszer alapján választják ki a beszállítót.
Különösen izgalmas, hogy a szerző ehhez a matematikai statisztika módszereit választotta – olyan gyakorlat ez, ami égetően hiányzik a mai minőségügyből.

A lap tartalma tehát leginkább a szakmának szól, vagy találnak benne releváns cikket a vállalatukat tanúsíttatni tervező ügyvezetők is?

Az újság nyelvezete közérthető, így mindkét olvasói réteget szeretnénk megszólítani. Egy korábbi számban például egy munkaerő kölcsönzéssel foglalkozó kisvállalkozás vezetője írta le, saját tapasztalatai alapján az ISO rendszer bevezetésének mikéntjét. A dolgozók megtartását célzó legjobb gyakorlatról is értekeztünk már a lapban: legújabb számunkban például a Jókenyér vezetője mesél a témáról. A legkisebb vállalkozások minőségügyi szakmai gondolatai jól megférnek a kiadványban a General Electric-méretű cégóriások tapasztalataival.

Ön 2016 óta viszi az újságot, mint főszerkesztő. Mit tekint a legfőbb feladatának?

Ahogy a japánok is mondják: megőrizve megújulni. Amit biztosan tovább akartam vinni, az az újság kezdetektől élő elve volt, miszerint lehetőleg csak magyar szerzőket jelentetünk meg, hogy valóban a hazai helyzetről szóljunk. Alapító-főszerkesztőnknek, Dr. Róth Andrásnak, akit atyai tanítómesteremnek tartok, még nem sokkal elhunyta előtt, 95 évesen is újító tervei voltak. Igyekszem azokat is megvalósítani, amiket ő már nem érhetett meg. Illetve, mivel az Amerikai Minőségügyi Társaság tagjaként rendszeresen olvasom Quality Progress című lapjukat, szerettem volna, ha az ő szintjükhöz közelítünk. Ez azonban azért sem könnyű, mert a magyar minőségügyi szervezetek taglétszáma folyamatosan csökken: mintha a nagy öregek és fiatalok közül hiányozna a 30-as, 40-es korosztály

Hogyan éli meg a főszerkesztői szerepet? Mikor érzi igazán sikeresnek, amit alkottak?

Ha például más lapok is átveszik egy-egy szakmai cikkünket, vagy éppen sikerül olyan népnevelő érdekességeket is belefoglalni az anyagba, mint a kiváló magyar fotográfusaink, vagy a műszaki tudományok nagy elsői. A fémfizikusi végzettségemtől hosszú út vezetett a minőségügyig – de amikor megkaptam a posztot, ösztönösnek éreztem a megoldásaimat, és természetesen rengeteg segítséget is kaptam. A GE-ben szereztem Six Sigma „fekete öves” végzettségemet, ezáltal úgy tűnhet, távol áll tőlem az újságírás, mégis élvezem, ha olyan ritkán tárgyalt témákat ismertethetünk, mint például a halal (az iszlám vallás élelmiszer „előállítási szabványa”) vágóhidak működése.

A Magyar Minőség igazi sikere azonban az lesz, ha a minőségügy eddig összegyűjtött tudása fennmarad az utókor számára.
Hogy velünk ne fordulhasson elő olyan, mint ami a NASA-val. Azt történt ugyanis, hogy az új holdűrhajó építését megakasztotta, hogy sehol nem találtak olyan embert, aki tudta volna, hogyan is működött az 1969-es Apollo kabinkilincse…