Fejezetek a minőségügy történetéből

minőségügy

Minőségirányítás, minőségbiztosítás, minőségellenőrzés. Rokonértelmű szavak, mégis egy nagy egész: a minőségügy történetének más-más fejezetei. Jelen bejegyzésemben igyekszem rendet tenni a fogalmak között.

Minőségellenőrzés. Talán mind közül ez a legismertebb. A hétköznapi szóhasználatban is teljesen elfogadott a “meózni” kifejezés, miközben ritkán gondolunk arra, hogy szegről-végről ennek is van köze a szakmánkhoz. Talán ez vert gyökeret először a köztudatban, ezzel indult el az ipari méretű gyártás területén az egyenletes minőségre való törekvés. A Minőség Ellenőrzési Osztály (meo) feladata  a vég- és félkész termékek illetve a nyersanyagok megfelelőségének vizsgálata volt. 

Nyomozók a futószalagnál

Kezdetben ez a munka leginkább egy nyomozóéhoz hasonlított, lévén főként

arra koncentrált, hogy megtalálja a gyártósoron a selejt előállításáért kérdőre vonható “bűnösöket”.

Később a figyelem a felelősök felkutatásáról a hiba forrásának felderítésére irányult. 
Nagy előrelépés volt ez a minőségügy életében, de azzal, hogy még mindig csak a terméket/szolgáltatást vette figyelembe, de magát az előállítási folyamat egészét nem, még korántsem nyújtott tökéletes megoldást. 

Kivéve a nagyfőnököt!

A következő lépcsőfok a minőségbiztosítás megjelenése volt, amely sok tekintetben hasonlóságot mutat a minőségirányítással – nem véletlen, hogy ma még sokan ugyanazt értik a két fogalom alatt. A minőségbiztosítás is a késztermékre és annak előállítására fókuszál.

Hogy a vizsgálatot kiterjesztette a gyártásra is, vitathatatlanul sokat tett, ám a termék minőségéért még mindig kizárólag az előállításban közvetlenül résztvevőket kérte számon,

a folyamatba nem vonta be a menedzsmentet. Így előrevetítette egy magasabb szintű, összetettebb rendszer kiépítésének szükségességét.

A minőség szerepe a vállalati táplálékláncban

Ez a komplexebb, a kor követelményeihez jobban igazodó, alapjaiban megváltozott szabványstruktúra 2000-ben érkezett meg.

A legnagyobb újdonsága abban állt, hogy vállalati szinten egyetemlegessé tette a felelősséget – legalábbis a minőség tekintetében.

Ennek része a standard előírása szerint egy minőségirányítási vezető kinevezése, akinek feladata a szabvány szerinti működés ellenőrzése, a feltételek biztosítása. A dolog pikantériája, hogy a munkakör a többletmunka mellett igen komoly többletjogokat is biztosít tulajdonosának. 

Ez azt jelenti, hogy bár a vállalati hierarchiában máshol helyezkedik el ő és a legfelsőbb vezető, a cél érdekében – azaz, hogy a minőségirányítási feladatát a legjobban betölthesse – mégis azonos szinten állnak. A vállalat optimális működése érdekében a menedzsmentnek (ideértve a cég első emberét is!) és a kinevezett minőségirányítási vezetőnek kooperálnia kell. 

A tapasztalatok azt mutatják: a gazdasági élet számos szereplője ma még nincs tisztában azzal, hogy gyorsíthatja, olajozottabbá teheti a folyamatokat – és sokszor leírtuk már: költséghatékonyabbá teheti a gyártást, szolgáltatást – azáltal, ha maga is elkötelezett a quality menedzsment iránt. Enélkül ugyanis még a legjobb minőségirányítási szakember sem képes hatékonyan működtetni a rendszert. 

TUDÁSKÖZPONT
Magyar