Egy jól felépített vállalkozásnál minden okkal történik, mindennek és mindenkinek megvan a maga helye, feladata. A CertUnion is így működik, éppen ezért lepett meg az, amikor azt hallottam soron következő beszélgetőpartneremről, hogy vasmarokkal irányítja a cég pénzügyeit és döntései előtt még az ügyvezető – Szabó Mirtill – is fejet hajt. Ez pedig épp elég volt ahhoz, hogy egy rövid, tegeződős beszélgetésre invitáljam Szántay Tímeát, a CertUnion Hungary Kft. pénzügyi vezetőjét kideríteni, hogy is van ez.
Tényleg igaz a hír rólad, hogy ha pénzügyekről van szó, a végletekig következetes vagy?
Valóban sokszor hallottam már ezt. Azt hiszem, a szigorúságom abból ered, hogy
a CertUnion kezdetben egy nagyon kis cég volt, ahol minden egyes fillérnek megvolt a maga helye.
Meg kellett gondolnunk, hogy milyen kiadást vagy beruházást engedhetünk meg magunknak. Nem gondolom ezt különleges képességnek, ez egy pénzügyes alapvető feladata.
Pénzügyesként melyik a nagyobb kihívás: a kis mozgásteret adó költségvetést beosztani vagy milliókkal jól sáfárkodni?
Mindkettőnek megvannak a maga nehézségei. Kicsi cégként a szűkös keretek között kellett okosan gazdálkodnunk. Amikor viszont egy vállalkozás már nem a létfenntartásért küzd, akkor válik igazán nehézzé megtalálni a legjobb pénzügyi megoldásokat, hiszen sokkal több lehetőség adódik.
Pénzügyi szemszögből nézve máshol húzódik a határ a kis- és nagyvállalat között?
Az eredményeinktől függetlenül a CertUnion továbbra is egy kisvállalkozás, de ma már szerencsére nem kell minden egyes fillér sorsát külön-külön megvizsgálnunk. Ebből a szempontból már sokkal szabadabbak, ha úgy tetszik: nagyobbak vagyunk.
Vannak olyan cégek, ahol még egy gemkapocs megvételéhez is a vezető engedélye szükséges. Nálatok ez hogy működik?
Közösen beszéljük meg az ügyvezetővel, Szabó Mirtillel, ha komolyabb kiadás előtt állunk. A kisebb, napi szintű ügyekben a kollégák szabad kezet kapnak egy-egy kiadás eldöntésére, de összességében minden beszerzési igény hozzám fut be.
2011 óta dolgozol a CertUnionnál. Ennyi idő alatt te is kicsit “tanúsítóvá” váltál, vagy a pénzügyi tudás annyira univerzális, hogy bármilyen iparágban megállnád a helyed?
Nem tartom magam tanúsítási szakembernek. Sőt, minden szakmai kérdésben Kelemen Emeséhez fordulok, különösen azokban, amelyek érintik a pénzügyi munkámat. Azt gondolom, hogy egy hasonló méretű, bármilyen profilú cégben el tudnék helyezkedni. Nyilván, egy multinacionális vállalatnál is lelkiismeretesen végezném a munkám, de nem igazán tudom ezt a forgatókönyvet elképzelni.
Pozitívan nyilatkozol a kisvállalkozói létről. Miben más egy multinacionális cég egy hazai kkv-hoz képest a méretén kívül?
Sosem dolgoztam multinál, de úgy tudom, hogy egy ekkora vállalatnál nincs meg az a szabadságfok, mint ami ránk jellemző. Ott sok kézen megy keresztül egy ügy, mire lezárul. Azt hiszem, az nem az én világom lenne.
Érdekes, hogy nem kifejezetten a pénzügyi területről csöppentél a CertUnionhoz. Mesélj erről kérlek!
Közgazdasági szakközépiskolában végeztem, és azóta folyamatosan dolgozom. Igazából sosem volt határozott célom, hogy pénzügyi területen tevékenykedjek. Hosszú évekig irodavezetőként dolgoztam, aztán egy korábbi munkahelyemen felkértek, hogy vállaljam el a pénzügyeket, ott találkoztam a jelenlegi ügyvezetőnkkel, ma pedig már összenőttem ezzel a munkakörrel.
A kollégáiddal eddig készült interjúk mindegyikében kiemelt szerepet kapott az a kijelentés, hogy a CertUnion családias cég, és tudom, hogy neked is fontos szempont ez. Definiáljuk, hogy számodra pontosan mit jelent?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert minden munkahelyemen jól éreztem magam és mindenhol baráti hangulat uralkodott. Ehhez képest a pénz számomra másodlagos szempont. Fontos, hogy ahol a legtöbb időt töltöm, ott figyeljünk egymásra, segítsük és tudjunk egymásról. A CertUnionnál az összetartozás, a másik felé fordulás alapérték. Mi nem véletlenül sodródtunk össze, ez nem a szerencsén múlott, mi akartuk így.
Éppen emiatt az összeszokottság miatt lehet nehéz kívülről bekerülni a csapatba. Min múlik, hogy ki lesz a következő munkatárs?
Erre nincs egzakt válasz. Nyilván fontos, hogy a jelöltnek meglegyen a megfelelő szakmai tudása, de legalább ennyit számít a szimpátia, a megérzés, hogy az újonc beleillik-e a közösségbe.
Említetted a szaktudást. Egy ilyen összeszokott társaságban, ahol emberileg elfogadjátok egymást, van még respektje a szakértelemnek?
Amennyire ismerem és rálátok a szakmára, azt gondolom, hogy Szabó Mirtill és Kelemen Emese a tanúsítási szakma legjobbjai közé tartoznak. Tájékozottságuk mellet a lelkiismeretesség jellemzi őket leginkább, de mellettük mindannyian magas színvonalon végezzük a munkánkat.
Mi most is pont ugyanazzal az alapossággal dolgozunk, mint 15 évvel ezelőtt.
A munkában nem engedhetjük meg magunknak a lazaságot, mégha a magánéletben jellemző is ránk ez az attitűd.
Nemrég csapatépítőn voltatok. Azt is ilyen komolyan veszitek? Egyáltalán, egy ilyen összetartó baráti társaságnál mi szükség van az évenkénti csapatépítésre?
Igen, ez egy speciális esemény volt. Egy kicsit elvonultunk a világtól, méghozzá tanulni. De most nem a szakmai fejlődés volt a fókuszban, hanem önmagunk megismerése. És hogy szükséges-e a rendszeres csapatépítő? Igen, feltétlenül, mert hiszem, hogy minden kapcsolatot ápolni kell, hogy jól működjön, így van ez a munkahelyi-baráti közösségekkel is.
Ha már a kapcsolatoknál tartunk… Mennyire lehet a magánéletet és a munkát szétválasztani egy ilyen szoros közösségben?
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a CertUnionnál mi nemcsak kollégák, hanem barátok is vagyunk. A munkában azonban elsősorban csak kollégák, ahol előfordulnak nézeteltérések és viták is közöttünk, de működésünk lényege a szeretet és az egymás iránti tisztelet. Ez a kötelék pedig átsegít bennünket bármilyen konfliktuson.
Nálunk nincsenek hatalmi harcok, alá- és fölérendeltségi viszony.
Ha valaki nehézséggel küzd, megpróbálunk segíteni, együtt megoldani, hiszen a cég akkor tud hatékonyan működni, ha egységben vagyunk. Ezek azok a tulajdonságok, melyek stabil alapot teremtenek egy cég jó működéséhez.
És mit lehet tudni Szántay Tímeáról, a magánemberről?
27 éve élek boldog házasságban a férjemmel. Van egy 17 éves lányom és egy 25 éves fiam. Jelenleg Törökbálinton lakunk, de most érkeztünk el életünk egyik legnagyobb, legizgalmasabb projektjének a végéhez. Hamarosan a Balatonfelvidékre költözünk. Úgy tűnik, egy régi, többször elnapolt álmunk végre most valóra válik.
