Legutóbbi cikkünkben a Ford autógyártól a második világháborúig terjedő időszak minőségügy terén tapasztalható változásait tekintettük át. Mostani írásunkban figyelmünket Japán és a civil társadalom felé fordítjuk és nyomon követjük azt is, ahogy az első ISO polgárjogot nyer.
Yutaka Katayama, alias Mr. K. Az első, aki megértette a nyugati igényeket
Az országok, nemzetek és egyes emberek életét a háború okán felforgató hadiipar tehát kitermelt egy olyan rendszert, amely ugyancsak országok, nemzetek és az egyes emberek sorsát változtatta meg – immáron békeidőben. 1976-ban a Brit Szabványügyi Hivatal kiadta a máig érvényben lévő BS 5750 elnevezésű, első, polgári alkalmazású minőségügyi standardot, majd ez alapján 1985-ben a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet megjelentette az ISO szabványsorozatot.
A minőségbiztosítás egy darabig tökéletesen megfelelt a gyártási folyamat kontrollálására, de például a szolgáltatások terén már nem adott kielégítő végeredményt. Hogy ez a későbbiekben megváltozott, abban Nagy Britannia után Japán játszotta a főszerepet. A megszálló amerikai csapatok parancsnoka ugyanis a szigetországba hívta meg a kor minőségszabályozási csúcsszakembereit, hogy oktatást tartsanak – elsősorban az akkoriban hírhedten gyatra minőségű termékeket előállító japánoknak.
Az eltelt évek tükrében e döntés helyességét minden bizonnyal többször is megkérdőjelezték a csillagos, sávos lobogós amerikaiak, hiszen a japánok komolyan vették a tanítást és nagyrészt ennek volt köszönhető a 70’-es évektől az amerikait is leköröző szigetországi ipar szédületes fellendülése. Ekkoriban már nemcsak a beérkező nyersanyag és végtermék minősége, hanem a teljes gyártási folyamat, sőt a vezetés „high quality”-je is nagy hangsúlyt kapott. A minőség megszűnt filozófiai kategória lenni, eszközzé vált, a vezetés eszközévé és beépült a vállalati kultúrába. Ezzel pedig egy új fogalmat is meg kellett tanulnunk: a minőségirányítást.
Hihetnénk, megérkeztünk a nyugvópontra, a minőségbiztosítás, minőségirányítás sok újat már nem hozhat nekünk. Pedig akik az ISO 9001-es változásait figyelemmel kísérték, észrevehették, hogy új elemként egyre gyakrabban fordul elő az integrált kockázatirányítás elnevezés.
A kifejezés – már csak az „integrált” jelzőből adódóan is – összetett módszert takar. Idetartoznak mindazok az előre tervezhető kockázatok, amelyek elhárítása viszonylag egyszerűen megoldható, de a szabvány idesorolja a jelentősebb pénzügyi illetve a vállalat egészét érintő tőkeszerkezetre, valamint a jövőbeli financiális stabilitásra ható veszélyek prognosztizálását, kiküszöbölését is.
Mivel maga a szemlélet is viszonylag új keletű, a hozzárendelt eszköztár sem rendelkezik nagy múlttal. Még csak most tanuljuk a kockázatelemzési mátrix, vagy az integrált kockázati-kalkulátor nevét, de biztosak lehetünk abban, hogy a jövő a kiszámíthatóbb termelés, vállalatirányítás felé mutat.
