CertUnion: Tíz év, tíz kérdés

CertUnion-Tíz éve támogatjuk ügyfeleinket az irányítási rendszerek világában

A napokban kaptam egy meghívót. A levél feladója a CertUnion Kft. A lapon, ami egy vissza- és a következő évekre előretekintő rendezvényre invitál, a szokásos magenta színű cégfelirat mellett egy jókora 10-es díszíti a logót. Ennyi elég apropó volt ahhoz, hogy Szabó Mirtillel, a CertUnion Kft. ügyvezetőjével egy kávé mellett leüljünk egy rendhagyó cégtörténeti beszélgetésre, a régi ismeretségre való tekintettel ezúttal tegeződve.

Tíz év, egy évtized, 3650 nap. Sokféleképpen fejezhetjük ki ezt az időintervallumot. Az eredményeket ma már ismerjük, viszont a kezdetek talán nem mindenki számára ennyire egyértelműek.

Az egyetem elvégzése után jó pár évvel, Koczor tanár úr – akiről már itt, a weboldalunkon is megemlékeztünk – meghívott az intézményébe gyakorlati oktatónak. Nappali és levelező tagozatos hallgatóknak tartottam másodállásban órákat. Akkoriban még én is egy tanúsítási cégnél dolgoztam alkalmazottként, így a szakmám berkeiben már meglehetősen otthonosan mozogtam, de az egyetemi gyakorlati oktatói munka hamar nyilvánvalóvá tette számomra, hogy nem ez lesz az én utam. Tudtam, hogy ehhez a területhez értek, itt szereztem tapasztalatot és hogy ezzel a tudásommal önállóan szeretnék a többi cégnek is segíteni. Szóval, innen már csak egy lépés volt, hogy segítőimmel megalakítsuk a CertUnion Kft-t, ami kezdetben meglehetősen “one man show-ként” működött, mert én voltam minden, ami egy cég működéséhez szükséges.

Ez az univerzális ember státus – mármint, hogy minden feladat rád hárult –, meddig tartott? És legalább ennyire fontos kérdés, hogy mivel egy tanúsító vállalkozás életében az akkreditációk kiemelt jelentőséggel bírnak, egy “újszülött cég” életében pedig még inkább, ezt a kihívást hogyan élte meg a CertUnion?

Az első munkavállalónk Emese volt, aki tanúsítási vezetőként nagy terhet vett le a vállamról. Így már az ő segítségével, 2011 tavaszán megszereztük az első akkreditációnkat, az ISO 9001 és az ISO 14001 harminc szakterületére. Azért, ahogy mondani szokták: ez nagy meccs volt, mivel mi tudatosan, a tanúsító cégek többségétől eltérő struktúrában gondolkodtunk, és eszerint alakítottuk ki a vállalkozást. A CertUnion Kft-t az ISO 9001-re építettük, nem a tanúsító cégek működését leíró szabványra. Ez a logikus, ámde teljesen új koncepció viszont szokatlan volt az akkreditáló hatóságnak. Folyamatosan éreztük a nyomást, hogy nekünk is bele kellene simulni a rendszerbe. Fiatal vállalkozásként viszont nem voltunk alkalmasak arra, hogy “forradalmat” csináljunk. Így egy év után elfogadtuk az akkor még NAT (Nemzeti Akkreditáló Testület) álláspontját.

Időrendi sorrendben az életünk következő határköve 2012 volt. Ekkor az ISO 27001, a szakzsargonban IBIR-ként emlegetett szabványra szereztünk jogosultságot. Két évvel később pedig a Munkahelyi Egészségvédelem és Biztonság Irányítási Rendszerre (MEBIR) is megszereztük az engedélyt. Ezt a nem könnyű időszakot kolléganőmmel ketten vittük végig.

Eddig csak a dolog bürokratikus oldaláról esett szó, de gondolom, az akkreditációra a piac is válaszolt…

Egy tanúsító cég számára az akkreditáció a szakmai hitelt, a komolyan vehetőséget jelenti. Ezek birtokában mi is más megítélés alá estünk a piacon, azaz elkezdtek lassanként jönni az első fecskék: az ügyfelek és az auditorok.

A bővülő ügyfélkör és az egyre több koordinálandó auditor mellett azt hiszem, hamarosan jött a felismerés, hogy ez már nem két emberes munka.

Így van. Én voltam a vállalkozásban a pénzügyes, az ügyvezető, a HR-es, a marketinges, a back office-os, titkárnő… és egy idő után azt vettem észre, hogy a feladatok túlnőnek rajtam/rajtunk. 2011-ben érkezett Timi kolléganőm, aki egy kézbe fogta a gazdasági ügyeket. 2014-ben pedig újabb a szakmai vonalon mozgó munkatárs lépett be az életünkbe: Edina, akinek akkoriban lett óvodás a legkisebb gyerkőce. Egy évre rá Ildikó érkezett hozzánk, aki az adminisztratív teendőket vette át tőlem, majd őt Dóri követte 2017-ben. Ő is azután lett csapattag nálunk, hogy kisfia bölcsődébe kezdett járni.

A CertUnion hirdetései azért könnyen felismerhetők, mivel ritkaságnak számít ezen a piacon egy teljesen nőkből álló vállalkozás. Mennyire volt tudatos, hogy kifejezetten lányokkal, asszonyokkal szeretnél együtt dolgozni?

Mindannyiukat vagy a korábbi munkahelyemről vagy az egyetemi oktatói múltamból ismerem.

Szakmailag magasan képzett, szorgalmas, precíz munkaerőnek ismertem meg a lányokat. Így nem volt kérdés, hogy alkalmazzam-e őket.

Ha történetesen férfiak lettek volna, akkor ma nem így nézne ki a cégen belüli “ivararány”.

Mikor érezted azt, hogy az icipici, kétfős cégből komolyan vehető vállalkozássá nőtte ki magát a CertUnion?

Egyrészt az ügyfelek számának növekedése volt erre komoly visszajelzés. A másik fontos indikátor viszont egy munkaügyi kérdés volt. A hozzánk hasonló tanúsító vállalkozások működését szigorú szabályok (szabványok) határozzák meg. Ezért már a legelején egy szervezeti ábrát kellett felállítanunk, ahol minden egyes tevékenységi kört egy – akkor még sok esetben csak elméletben nálunk dolgozó – kolléga töltött be. Ahogy telt az idő, a struktúra kezdett megtelni élettel, az üres rubrikákba nevek és ami fontosabb EMBEREK kerültek.

A tanúsítás területén még ma is a férfi dominancia érvényesül. Hogy reagált a piac erre a női különítményre?

Nem volt egyszerű elfogadtatni magunkat és most sem mondhatom, hogy napjainkban jóval könnyebb a dolgunk. Női mivoltunk mellett tovább nehezítette a pályát, hogy nekünk sem volt “védőoltásunk” az árletörő stratégiával vagy éppen az etikátlan piaci magatartással operáló versenytársakkal szemben. De ma már úgy látom, hogy ezzel az összetétellel a hazai tanúsítói felhozatal unikumának számítunk.

2017-ben született meg a Tudásközpont gondolata. Többször nyilatkoztad, hogy az auditor szakmának nagyon nagy szüksége van a vérfrissítésre. Ez vezetett végső soron az IRCA képzések megszervezéséhez?

Új üzletágunkat, a Tudásközpontot kifejezetten azzal a céllal hívtuk életre, hogy az IRCA képzéseknek helyet adjon. Addigra auditor kollégáink révén már olyan hihetetlen szürkeállomány volt a birtokunkban, hogy szerettük volna ezt jobban kihasználni. 2018-ban így nekivágtunk a nemzetközileg regisztrált képzések megszervezéséhez szükséges formaságok megszerzésének. Ehhez jelentős segítséget nyújtott az egyetemről frissen kikerült kollégánk, Bogi érkezése, aki a diplomamunkáját is az online tréningekről írta.

2018-ban kaptuk meg a képzési szervezet státust és ezt követően kezdtük el kidolgozni a tananyagot. Ma már nagyon messzinek tűnik, de csaknem egy évvel ezelőtt még Londonból skypon követték figyelemmel az IRCA szakemberei az első saját tréningünket, amit aztán pozitívan véleményeztek.

Végül három szabványra, ISO 9001-re, 14001-re és 27001-re kaptuk meg a lincencet. Elismert, komoly szaktudású auditor kollégáim állították össze magyar és angol nyelven a tananyagot és az ismeretek átadását leíró tanári kézikönyvet. Ez olyan jól sikerült, hogy még az angolok is elismerően szóltak a munkánkról.

Az eddigi eredmények tükrében nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy ezek a képzések segítenek majd a fiataloknak az auditorként való elhelyezkedésében.

Szeretném, ha a szakmánk ötvözné az elődök szakmai tapasztalatát a fiatalok lendületével és friss tudásával. Ebben látok most nagy potenciált.

A beszélgetés közben feltűnt, hogy minden kollégádnak név szerint ismered a gyerekeit és azt is tudod, melyik, mikor ment oviba, bölcsibe. Mennyire tudatos ez az odafigyelés? Köze van ennek ahhoz, hogy 2018-ban a CertUnion Kft. megszerezte a TOP 100 Szerethető Munkahely címet?

Abszolút. A mi helyzetünk – ahogyan már sokszor szó esett róla – annyiban speciális, hogy csak nők dolgoznak a CertUnionnál. Ezzel viszont együtt jár az is, hogy a nők anyává válnak, és innentől a munkahely a család mögött a második helyre szorul. Nem egy korszakos felfedezés az, hogy beteg gyerek mellett egy nő nem tud teljes értékű munkát letenni az asztalra, mert minden gondolata a lázas kicsi körül fog forogni. Éppen ezért már a kezdetektől úgy építettük fel a rendszert, hogy abban a home officenak is komoly szerep jusson, ha szükség van rá. Jó látni, hogy élnek is ezzel a munkatársaink.

Egy hajóban evezünk. Ez a mottója a tízéves évforduló alkalmából szervezett rendezvénynek. Miért épp ez lett a szlogen? És ha tíz év múlva újra találkozunk majd, szerinted miről fogunk beszélgetni?

Az “Egy hajóban evezünk” az egymásra utaltságot jelenti. Kölcsönös együttműködésre van ugyanis szükségünk a tanúsítás előtt álló cégekkel, a folyamatban részt vevő auditorokkal, az előttünk egy lépéssel járó felkészítőkkel.

És persze, akkor még nem beszéltünk azokról a velünk szinte szimbiózisban élő beszállítóinkról, támogatóinkról, akik nélkül ma szintén nem lennénk ott, ahol vagyunk.

Velük, mindannyiukkal egy hajóban evezünk. Innen jött az ötlet, hogy szlogenre utalva, a jubileumunkat egy hajó fedélzetén ünnepeljük meg.

És hogy mit hoz majd a következő évtized? Jó lenne, ha akkor arról szólna az interjú, hogy a magyar tanúsítási piac markáns, meghatározó szereplői lettünk. Örülnék, ha a CertUnion vagy éppen a Tudásközpont addigra egy Magyarországon és külföldön egyaránt nagyon jól csengő brand lenne. És végül, jó lenne akkor már arról beszélni, hogy a szakmánk túljutott a mélyponton és értéke van a tanúsításnak és a minőségmenedzsment szemléletnek. Ha ez lehetne az interjú apropója, tíz év múlva vendégem vagy egy kávéra…

TUDÁSKÖZPONT
Magyar