Divathadjárat a silányság ellen

Szemeteszsákból varrt, „egyszer viselhető műanyag” ruhák a fenntartható divat jövői. Ha eddig ezt gondoltuk a zöld tervezésről, rossz helyen kopogtattunk. Körtvély Adrienne, az ILINX tervezője olyan kaput nyitott meg előttünk, ahonnan a környezettudatos ruhatervezés eddig nem látott perspektívái tárulnak ki előttünk. Honnan tudhatjuk, hogy a divatipar szennyező hatása nem csupán álhír? Mi köze a hernyóselyemnek a kézíráshoz? Tartsanak velünk az utazásban, ahol a divathét és a kezünkkel való gondolkodás állomásait egyaránt érintjük.

Óvodától a kifutóig

Körtvély Adrienne régóta „többéltű” életmódot folytat. Ha a tehetség és az érdeklődés is szerteágazik, nehéz egyetlen foglalkozást választani – szerencsére ő nem is tette.

– Van egy szép életem, és van egy okos. Talán ez a legpontosabb megfogalmazása annak, mi mindennel foglalkozom. Okosnak a családi vállalkozásomat szoktam nevezni, amivel megteremtjük az alapokat, szépnek pedig a divattervezést és a LÁMPÁS’92 Alapítvánnyal több, mint 5 éve tartó design programunkat.

Klisének hangzik, de Adrienne tényleg az óvodás kora óta divattervező akart lenni. Így nem volt kérdés, hogy a némi családi nyomás hatására elvégzett jogi egyetem közben/után az egykori Magyar Divatintézet hároméves tervezői képzését is kipipálja. Hamar meglátta, hogy a divattervezés egészen másfajta kreativitást igényel, mint akár az előadóművészeké vagy képzőművészeké.

– Akár egyedi megrendelőről, akár egy készülő kollekció elképzelt célközönségéről van szó, végig a szemem előtt lebeg az, akinek tervezek. Így a fókusz nem rajtam, hanem rajtuk van – vág bele in medias res a miértekbe Körtvély Adrienne.

Semmi sem fölösleges?

A valóságtól elrugaszkodott, sokszor öncélú ruhaköltemények és az olcsó tömegtermékek között akkora a kontraszt, hogy rendkívül nehéz definiálni a mai divatot. Interjúalanyunk tervezői felfogása a kettő között, egy jóval emberközelibb dimenzióban lebeg. Amikor tervez, leginkább a funkció vezérli: mindig figyelembe veszi annak az életmódját, aki hordani fogja a ruhát.

– Mivel az én műfajom a szalonmunka, sosem termeltem tengernyi többletet, fölösleget, hiszen csak azt készítem el, amit megrendelnek. Éppen ezért, amikor meghallottam, hogy a divat a második legszennyezőbb ipar a világon, őszintén szólva álhírnek hittem. Aztán persze hamar felismertem, hogy a saját, jól átgondolt szalonfolyamatunk határain túl mi a valóság. –

Az alapanyagoktól kezdve a festékanyagokon át a csomagolásig rengeteg a környezetkárosító faktor, nem beszélve arról, amikor néhány hordás után az emberek kénytelenek kidobni az adott darabot, annyira silány.
Adrienne szerint napjaink fogyasztói sajnos még harapnak a koncepcióra – pedig az olcsóbb, a több nem jelenti azt, hogy jobb is.

ISO és hernyóselyem

A probléma tehát adott volt, a megoldáshoz pedig hamarosan feltűntek a megfelelő segítőtársak is. Erre így emlékszik a dizájner:

– Elkezdtem keresni olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, és akiktől több információt tudhatok meg. Így találtam rá a Nemzeti Divat Ligára, amely a minden évben Budapesten megrendezett Globális Fenntarthatósági Divathetet szervezi. Ez egy nemzetközi színvonalú rendezvény, ahol kiállítóként voltam jelen márkámmal az alapítványi munkában készült redesign ékszerkollekcióval, valamint Springer Orsolya tervezőtársammal idén februárban alapított Kézimunka Akadémia első workshopjának tűfestett ékszereivel.

Amikor Adrienne ötletelt, hogyan tervezhetne még környezettudatosabban, első kísérletei a zero waste, azaz hulladékmentes szabásminták voltak, amelyek egy ISO 14001-es szabványba is beilleszthetők. Ez azt jelenti, hogy a darabok után nem marad felhasználatlan anyag, ugyanakkor mégsem zsákruhákról beszélünk: nőies, a mozgást kényelmesen követő öltözékek, egyedi mintákkal. A fenntartható divatnál fontosnak tartja, hogy egyedi printeket tudjon készíteni akár olyan természetes anyagokra is, mint a hernyóselyem. Ez egy új technológiának köszönhetően hamarosan meg is valósul

– mi pedig alig várjuk, hogy a varrásra újdonságként tekintők a Kézimunka Akadémia workshopjain is dolgozhassanak ezekkel a mintákkal.

– A tömegtermékektől nem lehet eltiltani az embereket, de alternatívát kell adni hogy a környezettudatos öltözködés helyre kerüljön a gondolkodásukban. Erre pedig az a legjobb módszer, ha saját kezükkel tapasztalják meg egy ruha megalkotásának szép és komplex folyamatát.

Fenntartható divat, fenntartható egészség?

Adrienne azonban itt nem áll meg. Úgy véli, a tudatosság nemcsak a környezetnek, de az egészségünknek is jót tesz.

A KÉZIMUNKA AKADÉMIA főtevékenysége a művészi hímzés tanítása és napi szintű gyakorlása, mellyel alkotásra hívják az érdeklődőket.
Sajnos az emberek az elmúlt 10-15 évben szinte csak az elektronikus eszközök kezelésére használják a kezüket…ez baj, mert romlik a finom motoros képességük és ezáltal hanyatlik a koncentráció, a kreativitás.

– A hímzésnek stresszoldó hatása is van, nyugtató, lassú tevékenység, aminek a végén ráadásul szépet alkotunk. Szeretnénk visszaadni a kéz intelligenciáját, ez a cél. Ha bizonyítékot szeretnénk, hogy milyen állapotban vagyunk, elég, ha összehasonlítjuk a tíz évvel ezelőtti kézírásunkat a mostanival – mint ahogy én is megtettem, és igencsak meglepődtem. A hímzés játék, kikapcsolódás, és azon túl, hogy általa bekapcsolódunk a fenntartható divat körforgásába, olyat alkothatunk, amiről magunk sem hinnénk, hogy képesek vagyunk rá.