Mindössze néhány kilométerre a nagyhírű óbudai filatóriumtól (selyemfonoda és cérnázó üzem), valamint a szintén e környéket híressé tevő selyemgombolyítótól új, magyar textilüzem bontogatja szárnyait. Egy induló vállalkozás még önmagában nem bírna hírértékkel, ám az, hogy ezzel ismét lendületet vehet a jelen pillanatban nem létező magyar textilgyártás, az már mindenképpen figyelemre méltó. Erről Mencsik Arnold, az MBTex ügyvezető igazgatója beszélt.
– A honlap „Rólunk” menüpontja szerint 2013-ban alakult az MBTex. Vagyis egy olyan szegmensben kívánták megvetni a lábukat, amely az elmúlt húsz évben lényegében megszűnt hazánkban. Miért pont ezt az ágazatot választották?
– Húsz éve foglalkozom textillel. Kárpátalján, Ungváron születtem, majd 1989-ben a családommal Magyarországon telepedtünk le. Néhány évvel később egy olyan vállalatnál helyezkedtem el, amely a Moszkvától 300 km-re lévő, hatalmas textil központból, Ivanovóból importált textileket. Az itt eltöltött évek tapasztalata és természetesen a kapcsolati rendszerem jelentették később a saját cégünk egyik legfontosabb alaptőkéjét.
– Mi történt 2013-ban, ami után úgy döntött, hogy alapít egy magyar, textilipari vállalkozást?
–Frankfurtban részt vettem a világ legjelentősebb textilipari szakkiállításán, ahol a szakma krémje is megfordul. Itt határoztam el, hogy saját, családi céget alapítok, amelyben a kreatív, tervezési feladatokat, valamint a gazdasági, beszerzési ügyleteket családom és én látjuk el.
– Nyilván ehhez a tapasztalaton és a kapcsolati hálón kívül komoly textilipari végzettségre is szüksége volt.
– Nincsen textiles végzettségem. Első sorban kereskedő vagyok. Amit a szakmáról meg lehetett tanulni, azt az elmúlt húsz évben az ágazatban tanultam meg a gyakorlatban.
– És mi volt az a know-how, amivel úgy gondolták, hogy berobbanhatnak a piacra?
– Az egyediségünk. Magyarországon jelenleg csak elvétve foglalkoznak textiltervezéssel. Nálunk a kreatív csapatmunkának köszönhetően egyediek a minták, és amint elkészült egy-egy motívum, levédetjük azokat. Ehhez fontos a jó rajztudás, az ötletesség. De, ez még csak ahhoz lenne elegendő, hogy egy mintát szépen megrajzoljunk. Mi viszont már azt is látjuk, hogy egy-egy motívum hogyan fog „nagyban” működni. Mi az, ami függönynek, párnának, vagy éppen táskabélésnek lesz alkalmas.
– Ez így szép, „rózsaszín”. Vagyis, az indulás simán ment…
– 2013 decemberében alakult a cégünk, a következő esztendő pedig komoly kihívások elé állított bennünket. Kezdve a megfelelő székhely megtalálásától, az alkalmazottak felvételéig. Tudvalevő, hogy kezdő vállalkozást nem finanszíroznak a bankok, így a tetemes induló árukészletet is saját forrásból teremtettük elő.
Egy olyan piacon kívántunk megjelenni, ahol minden más szereplő import alapanyagokkal, és hogy finoman fogalmazzunk: külföldi cégektől „lízingelt” mintákkal igyekszik egyre nagyobbat harapni abból a bizonyos tortából. Abban azonban biztosak voltunk, hogy nem szeretnénk és külső segítséget igénybe venni a fejlődéshez. Még akkor sem, ha tudtuk, hogy családi vállalkozásként nehezebb lesz, hiszen az önerős fejlődés hosszabb ideig tart.
– Hogy reagált a piac a megjelenésükre?
– A lakástextil szegmensbe olyan friss levegő érkezett az egyedi mintáinkkal, tiszta pamut és len alapanyagainkkal (csak minőségi, természetes alapanyagot használunk), hogy az meglepte a magyar nagykereskedőket és viszonteladókat.
– És Önök mekkora szeletet kanyarítottak ki ebből a bizonyos piaci tortából?
– Az új színvilág, az új dizájn, a behozatalonkénti új mintaválaszték megtette hatását. Mára a honi lakástextil piac egy ötödét mi birtokoljuk.
–Ha ennyire jól ment az üzlet, mi szükség volt arra, hogy egy külső tanúsító cég is igazolja: itt rendben mennek a dolgok?
– Ennek két oka volt. Egyrészt megkérdőjelezhetetlen pluszt ad egy cégnek az, ha elmondhatja magáról: rendelkezik tanúsított minőségirányítási rendszerrel. Másrészt egy komoly beruházásra készülünk, amelyhez pályázati támogatást is igénybe kívánunk venni. Ennek pedig feltétele volt az ISO 9001 megléte.
– Publikus ez a jövőbeni beruházás?
– Egyelőre minden részletet nem tárnék a nyilvánosság elé róla. Annyi tudható, hogy a textilgyártás/kikészítés területén a legmodernebb technológiával felszerelt gyárat szeretnénk építeni. Olyan korszerű üzemet álmodtunk, amelyhez hasonlóakat jelenleg csak nyugaton: Németországban, Ausztriában, Olaszországban találunk. Célunk az, hogy visszahozzuk a textilkészítés mára csaknem elfelejtett hagyományát.
Ha a pályázatunk sikeres lesz, akár már 2018 telén megtörténhet az első lépés a célunk felé, ugyanez év végén pedig már el is indulhat itt a gyártás.
– A legtöbb cég meglehetősen feszülten vág bele a minőségirányítási auditba, mert attól tart, kiderül, hogy mi az, amit nem jól, nem elég szervezetten csináltak eddig. Önöknél hogy volt?
– Már az elejétől fogva – akkor is, amikor mindössze egy raktáros, a feleségem és én jelentettük a céget – nagyon figyeltünk arra, hogy szervezetten működjünk. Ahogy bővültünk, úgy minden munkavállalónk megkapta a munkaköri leírását, hogy a későbbiekben már ne kelljen magyarázkodni.
Péntekenként megbeszélést tartunk, ahol a legfontosabb teendők, problémák kerülnek terítékre. Ennek természetesen praktikus okai vannak, de legalább ennyire lényeges, hogy az alkalmazottak azt érezzék: nem kizárólag nekem, a főnöknek kell megfelelni. Itt egy targoncás, vagy egy raktáros a szervezetnek épp ugyanolyan elengedhetetlen fogaskereke. Arra törekszünk, hogy ne csak nevében, de szellemiségében is családi(as) vállalkozás legyünk.
Visszatérve a kérdésre, mivel a kezdetektől fogva jól felépített, átlátható a társaságunk, nem is izzasztott meg különösebben a CertUnion Kft. által lefolytatott tanúsítás.
– Maximalista embernek tűnik…
– Az vagyok. Precíz és maximalista. Nagyon magasra teszem a lécet, így ha nem is sikerül teljesen elérni a kitűzött célt, még mindig egészen jó eredménnyel zárhatunk.
– Nehéz dolog lehet, ha az ember főnöke ennyire teljesítményorientált. Hogy viselik ezt a munkatársai?
– Erről talán ők lennének illetékesek nyilatkozni. De, véleményem szerint az sokat elmond az itteni légkörről, hogy egy egy éve nálunk dolgozó kolléganő egyik korábbi munkahelyéről idecsábította a volt munkatársát. Az új munkaerő pedig azóta is a csapatunkat erősíti. Bizonyára a vállalati felfogásunk is szerepet játszott abban, hogy így történt.
