Valószerűtlenül kék szemek, félszeg mosoly és néhány sor magáról. Ezt találjuk, ha a CertUnion weboldalon a “Csapat” címszó alatt rákeresünk Taska Dorottya, technikai menedzser nevére. Én pedig egy szócikknél többet szeretnék megtudni róla, ezért beszélgetésre invitáltam – a szokott módon, tegeződve.
Nagyon korrekt, nagyon hivatalos és nagyon titokzatos pozíció megnevezés az, hogy technikai menedzser. Milyen tevékenységek tartoznak ebbe a munkakörbe?
Alapvetően én vagyok az összekötő kapocs a tanúsítási folyamat összes szereplője között. Ez magában foglalja, hogy kapcsolatban állok az ügyfelekkel, az auditorokkal és házon belül a tanúsítási vezetőnkkel is.
Feladatom az ügyfelektől visszaérkezett szerződések kezelése, az auditok szervezése, koordinációja és persze, az ezekkel kapcsolatos összes dokumentáció is az asztalomon landol.
Én próbálom összefésülni a sűrűn betáblázott auditorok és a nem kevésbé sűrűn betáblázott megbízók naptárát. Sok esetben Kelemen Emesével “négykezesben” az auditorok kiválasztásában is részt veszek. Ha valamilyen dokumentáció hiányzik, azt is az én dolgom bekérni.
Honnan jönnek az ügyfeleitek?
Kimondott sales tevékenységünk nincs, de az auditoraink jó kapcsolatainak, az ajánlásoknak és az online hirdetéseinknek köszönhetően nincs okunk panaszra az ajánlatkéréseket illetően.
Eddig a technikai menedzserrel beszélgettem. De ki az a Taska Dorottya? Honnan érkeztél erre a pályára?
Nem ezt terveztem, teljesen más irányból érkeztem. Ruhaipari középiskolába jártam, majd ezt az irányt tartva a Műszaki Főiskola Ruhaipari szakán folytattam tanulmányaimat. Az első félév végén aztán egy évfolyamtársnőm megemlítette, hogy indul egy teljesen új szakirány az intézményben: a minőségirányítás. Érdekesnek tűnt. Rákérdezett, hogy lenne-e kedvem vele tartani. Nem túl sokat hezitáltam és kicsivel később már a Koczor tanár úr nevével fémjelzett minőségirányítási szakon találtam magam. Akkoriban ugyanis nem kínált túl nagy perspektívát a magamfajta ruhaipari szakmérnöknek az erős lejtmenetben lévő ágazat. Nem túl fényes kilátásaim voltak, így nem bántam meg a döntésemet. A diploma megszerzése után aztán egy tanúsító szervezet megkeresésére elfogadtam egy állásajánlatot, ezzel végérvényesen elköteleztem magam az irányítási rendszerek mellett.
A ruhaipar – legalábbis kívülről nézve – közelebb áll a női lélekhez, mint a meglehetősen kötött szabványok világa. Hogy élted ezt meg?
A normák, az igazodási pontok engem sohasem riasztottak. Annak idején a főiskolán még a szintén erősen szabályozott környezetmérnöki szakkal is kacérkodtam.
Ezek szerint szabálykövető alkat vagy?
Abszolút. Nem vagyok egy rebellis típus, ennek köszönhető, hogy nagyon könnyen bele tudtam helyezkedni ebbe a munkakörbe. A korábbi munkahelyemen is jól éreztem magam, ám egy idő után a szervezetben olyan változások történtek, ami megváltoztatta az addigi oldott légkört. Valahogy már nem volt ugyanaz a hangulat.
Ezután egy pár éves közjáték következett az életemben, máshol dolgoztam. Távolról figyeltem a formálódó CertUniont. Időközben megszületett a kisfiam és amikor úgy döntöttem, hogy újra munkába állok, már nem mentem vissza a korábbi munkahelyemre. 2017-ben csatlakoztam a CertUnion csapatához.
Számos olyan munkaadó van, aki úgy gondolja: attól lesz egy munkahely igazán dolgozóbarát, fiatalos, hogy csocsóasztalt, babzsákfotelt vagy szőlővel, banánnal teli tálat tesz be a közösségi terekbe.Taska Dorottyának milyen az “ideális munkahely”?
Nekem a légkör a legfontosabb, ugyanis a napom túlnyomó részét itt töltöm. Állandó stresszben, a főnöki számonkéréstől való rettegésben nem tudnék megfelelő teljesítményt nyújtani.
Nagyra értékelem, hogy a munkaidőmet most rugalmasan kezelhetem, időben el tudom hozni a kisfiam az iskolából és akkor is adott a home office lehetősége számomra, ha beteg.
Úgy tudom, te laksz a legmesszebb a CertUnion csapatából. Milyen munkarendben dolgozol, alkalomszerűen vagy fix jelleggel, heti rendszerességgel dolgozol otthonról?
Szeretek bejárni a munkahelyemre, hétfőtől péntekig dolgozom az irodában. Senki nem kötelezett erre, ez az én döntésem volt. Nincs fix home office a munkarendembe beépítve, de ha szükséges – ahogy az előbb említettem -, élhetek ezzel a lehetőséggel.
Mindannyian hibázunk, még ha sokan ezt nem is ismerik be. Hogyan kezelitek a CertUnionnál a bakikat?
Egészségesen. Cégen belül az az alapállás, hogy mindenki hibázik. A hangsúly tehát nem a “ki követte el a hibát?” kérdésen van, hanem azon, hogy hogyan lehet a problémát minél gyorsabban, minél kisebb “veszteséggel” orvosolni.
Kollégáimra bármikor számíthatok, hiszen az ilyen helyzetekben is ott állunk egymás mellett, és ha kell, közösen találunk megoldást. Nálunk nincs szőnyeg szélére állítás.
A tanúsítás világa is változik. Hogy látod a szakmátok jövőjét?
Szerencsére sok újdonság lát napvilágot ezen a területen is, az irányítási rendszerek is igazodni próbálnak a gazdasági környezet irányváltásaihoz, ennélfogva mindenképpen szükség lesz a szabványok megújítására. De addig, amíg vannak pályázatok és olyan szolgáltató szervezetek, amelyek megkövetelik bizonyos standardok meglétét, és ameddig van/lesz igény a megbízhatóan stabil működésre, addig nekünk is lesz munkánk.
