Minőségirányítás – Kell ez nekem?

Minőségirányítás – Kell ez nekem?

Kell ez nekem?

Ha Ön cégvezető, bizonyára sokat foglalkoztatja a kérdés, hogy jövőre milyen beruházásokat, fejlesztéseket hajtson végre, milyen célok mellé milyen eszközöket rendeljen. Az év vége különösen alkalmas arra, hogy átgondolja a terveit és preferenciát: piaci részesedését szeretné-e növelni, versenytársait maga mögé utasítani; vagy a cég forgalmát, árbevételét javítani, esetleg pályázatot nyerni, közbeszerzésen indulni, szervezet fejleszteni, a vállalati kultúrát átalakítani, a marketinget erősíteni, külföldi piacokra betörni – esetleg mindezt, sorban, egymást után. Az ISO 9001, vagyis a minőségirányítás rendszerének bevezetése valamennyi célhoz jó beugró lehet, de rendhagyó módon most nem rábeszélni, hanem lebeszélni fogjuk róla. Vigyázat, írásunk nyomokban iróniát tartalmazhat!

Hiszen a cégét ön ismeri a legjobban

Ön rakta össze évek kőkemény munkájával és mindenki tudja a dolgát benne. Úri huncutságok nélkül is mennek a dolgok: a dolgozók elkötelezettek, az ügyfelek maximálisan elégedettek. Keresik, szeretik a termékeinket, szolgáltatásainkat, és másoknak is ajánlják azokat. Miért kellene bolygatni, ami jól működik, minek külső nézőpont, ha belső is rendelkezésre áll?

Időrabló és kínos

A minőségirányítás sok időt és energiát felemésztő, rendkívül babra munka, ami még csak azonnali megtérülést sem hoz.Hetek mennek el a folyamatok átbeszélésére, optimalizálására, az űrlapok, nyomtatványok átgondolására és egységesítésére, a hatáskörök, feladatok tisztázására, a kézikönyv összeállítására.

Ki fognak derülni kellemetlenségek a működési hatékonysággal kapcsolatban.

Dokumentációs hiányosságokat fog az átvilágítás feltárni. Egyértelműen látszani fog, miért képződik selejt vagy a szolgáltatási folyamat melyik részébe csúszik legtöbbször hiba. Hát kell ez nekünk?

A minőségirányítás melós és drága

A munkafolyamatok átláthatóvá, a felelősségek, hatáskörök körülírhatóvá válnak, és ennek nem fog mindenki örülni.

Esetleg kiderül, hogy nem is vagyunk annyira vevőközpontúak, mint amennyire mondjuk, vagy olyan szervezettek, mint amilyennek gondoljuk magunkat.

Vagy kibukik, hogy nem mérjük, amit lehetne, pedig amit nem mérünk, azon nem tudunk javítani sem. A belső felülvizsgálat és a tanúsító audit plusz feladatot ró a vezetőkre és a munkatársakra; az egész hercehurca pénzbe kerül, és egy minőségpolitikai nyilatkozattól meg egy falra szerelt, bekeretezett certifikációtól még egyetlen szervezetet sem érezte úgy, hogy most aztán kint van a vízből. Hogy a konkurencia már túl van ezen? Na és???

Különben is, még ma ki kell vágnunk egy fát

A történet szerint a hajnal óta erőltetetten fűrészelő, hullafáradt embertől megkérdezik: miért nem pihen egy kicsit, és élezi meg a fűrészt. Emberünk tényleg nagyon kimerült, de meg van róla győződve, hogy ez teljesen felesleges idő- és erőforrás-pocsékolás lenne, hisz még ma ki kell vágnia egy fát. Nyakig van a munkában, tud fűrészelni és jól is csinálja, ismeri az erdőt, mint a tenyerét és benne minden egyes fát; imádja a munkáját, ezzel fekszik, és ezzel kel.

Mindig is így fűrészelt, és ez eddig tökéletesen bevált.

Az ember nem gép, hogy hatékonyságot számoljunk rajta, az ismerős favágók sem éleznek soha, és így is remekül ki tudja szolgálni fűrészáruval a környéket.

Hát nincs tökéletesen igaza? 🙂

TUDÁSKÖZPONT
Magyar