A magyar vásárlók többsége megnézi, hogy mit tartalmaz az élelmiszer, amit levesz a polcról, és egyre többen ügyelnek arra is, hogy a csomagolással se szennyezzék környezetünket. De mi a helyzet a túlfogyasztással? Vajon alaposan végiggondoljuk azt, hogy szükségünk van-e még egy élelmiszerre vagy egy plusz ruhadarabra, mielőtt megvesszük? És azt figyelembe vesszük-e, hogy a termékek előállításához mennyi víz szükséges? Jelen írásunk középpontjában most a tudatos vásárlás áll. Élelmiszer-biztonság, tudatos vásárlás, környezettudatos csomagolás – ezekről a témákról beszélgetünk Makkai Csaba élelmiszer-biztonsági auditorral, aki gyártó üzemben kezdte pályafutását, majd kereskedelmi láncoknál szerzett audit tapasztalata által egy évtizede ellenőrzi az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékeket előállítókat.
Meghatározni a fogyasztói igényeket és megvalósítani azt termék formájában.
A termékfejlesztői tevékenységet így foglalja össze Makkai Csaba. – A munka lényege, hogy meg kell keresni a piaci réseket, olyan új termékeket vagy új ízeket kell megalkotni, amelyeket igényelnek a fogyasztók. Természetesen ezt alapos piaci elemzés, a jövő trendjeinek víziója és az igények minél jobban történő megismerése előzi meg.
A szabályok betartása alapvető
Csaba a minőségbiztosítási csapat vezetése mellett folyamatosan auditált, ez a fő tevékenysége ma is. Ebben a minőségében viszont már egy más árnyalatát láthatjuk munkájának.
– Ma auditorként természetesen nem feltétlenül szólok bele, hogy milyen (ízű, állagú, kiszerelésű stb.) az adott termék, de azt vizsgálnom kell, hogy a jogszabályoknak és az adott audit szerinti szabvány előírásainak megfelelő módon készült-e, betartották-e például a tartósítószerekre vagy a hústartalomra vonatkozó előírásokat, az élelmiszer higiéniai és gyártási folyamatok megfelelő színvonalúak-e, a felhasznált összetevők eredete nyomon követhető-e. Mindezeken túl az auditor azt is ellenőrzi, hogy a csomagolás alkalmas-e az élelmiszer tárolására, szállítására, rendelkezik-e a szükséges engedélyekkel. Magyarán komplex munkáról van szó.
Vásárlói tudatosságot formáló tényezők
Arra a kérdésre, hogy milyen tapasztalata van azzal kapcsolatban, hogy mennyire tudatosak a magyar vásárlók Makkai Csaba így válaszol:
Egyre tudatosabbak az emberek, nemcsak hazánkban, hanem világszerte is.
Ennek részben az az oka, hogy rengeteg információ eljut a fogyasztókhoz különböző csatornákon keresztül, illetve a gyártó vállalatok is megpróbálják minél hatékonyabban kommunikálni, ha egy-egy termékük valamilyen tulajdonságban kiemelkedik.
Mérlegel a vásárló
A vásárlók egyre inkább olvassák a csomagoláson szereplő információkat. Mérlegelnek, hogy mit vesznek le a polcról, figyelnek arra, hogy miből készült a termék – mindezt persze a saját lehetőségeihez, pénztárcájához és idejükhöz igazítva, ami vásárlónként eltérő. Illetve azzal is számolnunk kell, hogy a fogyasztók egy része ételallergia vagy intolerancia miatt kell figyelnie az összetevőket.
Miközben az élelmiszeripar igyekszik messzemenőkig kiszolgálni a vevői ízlést, egyre több szó esik a környezettudatos csomagolásról. A tudatos vásárló már a termék csomagolási formáját is figyelembe veszi és gondol annak környezetre és társadalomra gyakorolt hatására is. Jelentős szerepe van a márkahűségnek, főként, ha a terméket előállító vállalat erős CSR (Vállalati Társadalmi Felelősségvállalás) tevékenységgel rendelkezik.
Tudatos vásárlás – eligazít a logó
Segíthetik a tájékozódást a termékeken elhelyezett logók, amik szólhatnak pl. arról, hogy az élelmiszer csomagolása „környezetbarát” vagy alapanyaga olyan helyről származik, ahol a termeléssel nem tették tönkre a környezetet, hanem fenntartható módon került előállításra.
Folyamatosan változnak a körülmények, fejlődik a tudomány, így változnak a fogyasztói igények is – állítja.
Új kutatási eredmények, új szabályok
A szakértő azt mondja, az élelmiszeripari előírások szabályozása a kutatási eredmények alapján is változik. Továbbá a szabályozásnak követnie kell a piacot, hogy a fogyasztó eligazodjon a különböző minőségi szintek között (gondolok itt pl., egy összetevő kötelező arányára és az ehhez használható élelmiszer megnevezésekre).
Mindenesetre úgy véli, a kulcsszó itt is a mértékletesség. – Nem érdemes túlzásokba esnünk pl., az összetevők már-már tudományos kémlelésével és célszerű azt is fenntartással fogadnunk, ha valamilyen termékről kikiáltják, hogy „egészségtelen” vagy éppen „egészséges”.
Nem lehet marketing céllal bármit feltüntetni a termékeken, az állításokat pedig vizsgálati eredményekkel és a gyártáskori dokumentációval kell alátámasztani.Az élelmiszerek feliratozására egyébként szigorú jogszabályok vonatkoznak.
A csomagolás védi (is) a terméket
A csomagolás az élelmiszeriparban egy szükséges “rossz”. Elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az élelmiszer biztonságosan eljusson a fogyasztóhoz. Az ízek és a minőség mellett a csomagolás – amellyel szemben a fő kritérium a strapabíróság és a stabilitás – is legalább ekkora változáson esett át. Mostanában a műanyag típusú csomagolóanyagok kerültek a figyelem középpontjába, egyre több kezdeményezés indul ezek drasztikus csökkentésére, az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása, valamint az újrahasznosítható csomagolóanyagok arányának növelésére. Valóban fontos a téma, hiszen csak Európában évente több mint 25 millió tonnányi műanyag hulladék képződik, melynek egy része csomagolási hulladék, azon belül élelmiszer-csomagolás.
Környezetbarát alternatívák
A szemléletváltás érezhető, egyre több helyen támogatják, ha az egyszer használatos tasakok helyett erre a célra forgalmazott, többször használatos saját bevásárló táskánkat visszük magunkkal. A nylon tasak hulladék kezelése nehéz. Van olyan típus, amely levegő és fény hatására darabokra esik és nem képes lebomlani, így ezekkel nem sokat teszünk a környezetünkért. Fel kell ismernünk, hogy ha használjuk is ezeket a csomagoló anyagokat, akkor annyit vegyünk el, ami valóban indokolt. Gondoljunk bele, hogy azok mennyi időn belül fogják az otthoni szemetesünkben végezni.
A csomagolásmentes boltok jó alternatívát jelentenek erre. Például száraz termékek esetében tökéletesen működnek, de már hűtést igénylő termékeknél nehezebb a megvalósítás. Ennek ellenére vagy épp emiatt megnyugtató, hogy a magyar jogszabályok alapvetően szigorúak – az élelmiszer-biztonság, élelmiszer-higiénia és forgalmazás területén is.
Az ivóvíz kincs
– Már akkor is sokat tehetünk a Földért, vagy ha kevésbé akarunk nagy szavakat használni: saját környezetünkért, ha vásárlás előtt végiggondoljuk, hogy annak a terméknek az előállítása milyen hatást gyakorol a környezetre – húzza alá Makkai Csaba, majd így folytatja.
A nyershús termeléshez például, lényegesen több vizet használnak fel, mint ugyanennyi növényi termék előállításához. De hogy máshonnan is hozzak példát, iszonyúan vízigényes a textilipar is, az előállításhoz szükséges vízmennyiséghez képest elenyésző egy ember napi vízszükséglete. Mindamellett aggasztó, hogy a világban közel 800 millió ember nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez. Persze nem arról van szó, hogy holnaptól ne együnk húst vagy ne vegyünk új ruhát, de ezek mindenképpen elgondolkodtató tények.– A vízfogyasztás például kulcskérdés. Az ipar és mezőgazdaság óriási vízkészletet használ fel a termeléséhez.
A soknál több az ELÉG!
Ennél talán csak az lehet lényegesebb, hogy annyi élelmiszert vásároljunk, amennyire tényleg szükségünk van. A gyártás és a termelés, kezelés, forgalmazás során eleve számolnunk kell azzal, hogy a termékek egy része kárba vész, ez a mennyiség tovább nő, ha felelőtlenül vásárolunk és egy részük szeméttárolóban végzi. Az EU-ban az élelmiszereknek – amiért pénzt fizettünk és aminek a megtermelése szintén pénzt, energiát, időt, környezeti terhet és kitartó emberi munkát igényelt – nagyságrendileg 20%-a megy kárba… De ez már egy másik érdekes téma, amiben gyökeres változást kell elérnünk.